Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)

V. A nemzeti állameszme szószólói

Y. A NEMZETI ÁLLAMESZME SZÓSZÓLÓT.

viselt hadjáratokban. Úgyszólván azt a békét is teljesen Váradi Péter eszközölte ki, amelyet a király III. Frigyessel kötött; 6 indítványozta, hogy bízza rá a pápa a fennforgó nehézségek elhárítását a német fejedelmek gyülekezetére.*)

Am de Mátyás ezt az indítványt, mint államtitkot még a felesége előtt sem emlegette, s nem is tudott róla a kalocsai érseken kívül senki, legfeljebb az a Stein György, aki a sziléziai udvar részéről tartózkodott Mátyás mellett.

Az 1488. év tavaszán úgy Rangoni Gábor egri püspök, mint már bíboros és Fontana annyira sürgették a

Váradi Péter előmenetelét, hogy IV. 8ixtus szinte tolakodásnak bélyegezte azt.**)

S a király ezt mind azért cselekedte; mert a kalocsai érsek és a fentebb érintett Stein voltak azok, akik a Corvin János trónöröklési jogát keresztül vinni elég merészek voltak, illetőleg ezen szerepre vállalkoztak.

Az önbecsülés érzete ekközben a bíbort váró Váradi Péter lelkében a túlzásba ment át, s midőn magára a királyra is hatni akart, Mátyás észre vette a bajt, s a nélkülözhetetlennek tartott főpapot elejtette, aki a helyzet komolyságát felfogni nem tudta, vagyis egy szerencsétlenül választott időpontban magáról megfeledkezett s a király 1484. év nyarán őt Árva várába csukatta.

Scliwandtnernél olvassuk, hogy a kalocsai érsek bukását az államtitok kifecsegése okozta, s hat évet töltött a börtönben.***)

Ez időtájban merült fel a váci országgyűlés gondolata, melynek megtartására első sorban Báthory Miklós püspököt nyerték meg.

Váradi Pétert a hírneves Marsilius Fiemus nemcsak barátságára méltatta, hanem művét nekiajánlotta, amely könyv mint a Corvin-codexek drága ereklyéje a wolfenbütteli könyvtárban van.****)

*) „Századok“ XVII. évf. Budapest, 1883. a 497. lp.

**) Theiner: Vetera Monumenta. Roma, 1860. II. 485. lp.

***) Scliwandtner i. m. - „Századok“ XVII. évf. Budapest, 1883. 503. lp.

****) Marsilius Fieinus azt írta Bandim Ferenchez a Mátyás király budai könyvtárnokához: ,,Hec internim epistola tres tibi potissimum nobis in M usis amicos mandat iterum atque iterum salutandos: episcopum Oolocensem, episcopum Vaciensem, Petrumque Garazda.“