Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)
IV. Az aragoniai ház beavatkozása
oo Л VÁCI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETE. ságos perzsa fényűzéssel lepte meg a fejedelmeket.*) A királyné itt a cseh királlyal oly ékesen társalgóit, hogy az egész hallgatóság bámult rajta**) Beatrix nemcsak ostáblán játszott; de Ulászlót még a tulajdon ágyasházába is beeresztette.***) Olmüczben vette kezdetét a Corvin János szerencsétlensége : s nem minden ok nélkül dörgött az esztergomi barátok templomában Pelbart a népszerű Ferene-rendi hitszónok: ..Teljesedve látjuk a zsoltár szavait „Ne bízzatok a fejedelmekben és az emberek fiaiban." A királyi pár magtalanságában a sújtó gondviselés kezét látja „Gyermekekkel is megáldja az Úr az igazat. A farkas csak úgy szaporodik, mint a juh, ezt amaz felfalja, az emberek is öldösik és eszik : mégis több a világon a juh, mint a farkas. Honnan van ez? A természetes okokon kívül azért van így; mert az Isten így akarja. A hitetlenek sem mély gyökeret, sem állandó fundamentumot nem vernek''. (Bölcs K. 4. r. 3. 2.)****) Mit használt a magyar királynak az ő szinte elképzelhetetlen pompája, melyet Olmüczben kifejtett, ha a fia János herceg nem érhette el azokat a magasztos célokat, amelyeket Mátyás uralkodásának vége felé maga elé tűzött, szinte kierőszakolni akart ?! És evégből állottak össze többen, hogy az országgyűlést megtartsák a váci püspök védő szárnyai alatt. Az 1485-ben megtartott váci országgyűlés indító-okaira bizonyos tekintetben világot vethet az a vers is, amelyet a visszaküldött aragoniai János bíboros szerepléséről Babai Ferenc írt: A versíró 1776-ban azon esztergomi érsekek életét akarta megénekelni, akik az egyház és állam „de utraque republica praeclare meriti“ két részről szereztek maradandó érdemeket. *) Bonfini i. m. Dec. TV. Libr. 7. — „Századok“ XVII. évf. Budapest 1883.654. és köv. lap. **) Galeotti. ***) Heltai Gáspár i. m. Lili. és köv. rész. ****) Sermones Pomerii Fratris Pelbarli de Thcmesvár ord. Sti Francisci, do Sanctis XVI. századbeli kiadás Augusta Vind. és Hagenaw. 1502. Sermo LIV. E.
