Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)
IV. Az aragoniai ház beavatkozása
18 A VÁCI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETE. alakkal; de feje feltűnően nagy, amelynek mégis nyílt, szellemes arcvonásai bizonyos kellemet, előkelőséget kölcsönöztek. Szőke fürtéit, az akkori divat szerint, váll ig leomlő csigákban viselte; homloka keskeny; szemöldöke világos; szemei sötét barnák; arca beretvált; orra rendes, csupán cimpája volt a végein duzzant; szája szélei simák s a kelleténél valamivel nagyobbak.“*) Mindezek dacára a király a nyájasság és kedély jótékony varázsát nem nélkülözte; dacára, hogy a pápai követ 1489-ben úgy irt róla, mint aki szilaj paripa módjára toporzékolt s akinek nemcsak a szájából lövelt a láng, hanem az orrából és a szemeiből is, midőn reá nem kellemes jelentések várakoztak. A király halálát Bécsben 1490 ápril. 6-án erős felindulás következtében beállott agyszélhiidés okozta; midőn virágvasárnapján a miséről haza érkezvén lakosztályában fügét szolgáltak fel neki; a legnagyobb bizonytalanságban hagyván nejét és sokat dédelgetett flát.**) Az utókor nem győzi áldani az isteni gondviselést, hogy a nemzetnek ezek dacára elég életerőt és ösztönt adott, amely még a mohácsi veszedelem dacára is hosszú időre biztosította fenmaradását s reményeit egy szebb jövő felé! ÍV. Az aragoniai ház beavatkozása. Azon elhatározást illetőleg, hogy Mátyás király az aragoniai ház sarját Beatrixet vegye feleségül: saját elbizakodott jelleme, udvarának roppant gazdagsága s határtalan fényűzése érlelték meg benne. A menyasszony szép volt és fiatal. Csak 1457-ben született. Édes leánya I. Ferdinand nápolyi királynak, aki első neje gyanánt Tristanónak, Captivo grófjának leányát bírta; de akit húsz évi házasélet után elveszített, s miután tizenkét évig viselte az özvegység fátyolét feleségül vette Giovannát a II. János aragoniai király leányát, mikor a tulajdon leánya Beatrix *) Bonfhii: i. m. továbbá Csonki Dezső: Rajzok Mátyás király korából 8. és köv. lap. **) Magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor Budapest, 1896. IV. köt. 317. — Haláláról Bonfni. i. m. Dec. IV. Libr. 8.
