Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)
III. Mátyás király uralkodása
MÁTYÁS KIRÁLY URALKODÁSA. lő Boroszlóban ismerkedett meg a király egy Borbála nevű előkelő polgári származású hölgygyei, aki iránt szenvedélyes szerelemre gyulladt s a nőt állítólag elhozta Budára. Addig, mig Mátyásnak reménye volt, hogy felesége Beatrix törvényes örökössel örvendezteti meg: kitartóan hízott a sors kedvező fordulataiban; midőn azonban ezen várakozását hiábavaló ábrándnak tapasztalta, s a királyné családjával is sajnálatra méltó vélemény-külömbségek merültek fel: a férj gyöngédségével szemben a szerető atya érzelmei ébredeztek, s ez győzedelmeskedett minden cselekedeteiben. A király, talán nem volt eléggé körültekintő, midőn feleségének egyik öccsét Ferencet megtűrte; s azt, dacára, hogy törvénytelen ágyból származó volt, s e szerint a hercegi címet csak bitorolta: a maga udvaránál rangjához méltó eltartásban részesítette; a másikat Jánost, akit mint bibornokot küldött a pápa Budára, Mátyás öt esztendeig foglalkoztatta; anélkül, hogy észrevette volna ezen körülmény hátrányait. A magyar állam függetlenségéhez és a megszületendő nemzeti királyság megalapozásához Mátyás más biztosítékot nem keresett, és nem talált, mint, hogy törvénytelen fiát, akit a nagyapja nevéről nevezett el, királlyá fogja megválasztani. Bárhogy mérlegeljük az eseményeket; szerintünk Mátyás tisztában volt azzal, tisztában kellett vele lenni, hogy a Corvin János carriere-je elé rövid időn belül sok akadály gördül; de arra az egyre nem számított, hogy halála esetére a magtalanul hátrahagyandó özvegy lenne majd a János herceg legmakacsabb, legveszedelmesebb ellenfele. Valamikor a győri püspöki székben is ült Róbert Károly magyar királynak egy nemtörvényes fia; praecedens tehát kínálkozott; Beatrix ennélfogva rávette a férjét: adományozná e javadalmat a tizenhét éves ifjúnak; nem mint papnak, hanem mint az egyházmegye administrátorának. A kettős dispensátiót ehez a pápa meg is adta.*) Négy év múlva Mátyás a minden tekintetben kitüntetett, sőt dédelgetett ifjút magával vitte az ausztriai hadjáratba, s egy 1485. febr. 2-án kelt Boskovitz kapitányhoz intézett levelében tartózkodás nélkül felemlíti, hogy az 1462. évben kötött békeszerződésben, az igaz bennfoglaltatik, hogy ezen fiú-örö*) Az ide vonatkozó hulla Fraknrii. szerint a velenezei állami levéltárban van.
