Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Második rész: Görgei Vácon
A FELDUNAI HADTEST NYILATKOZATA. 79 A honvédelmi bizottmány korábbi rendeletéinek határozott hangja, valamint a néphez intézett kiáltványai arra a reményre jogosítottak, hogy a honvédelmi bizottmány a rég óhajtva várt és most végre elérkezett döntő pillanatban mindenkit fölelkesítő erélyességet fog kifejteni. És ime mindazok helyett, amiknek meg kellett és lehetett volna történni, 1849. évi január 1-én a promontóri főhadiszállásra érkezett: 1- ör a tudósítás, hogy a honvédelmi bizottmány elhagyta a fővárosokat; 2- or annak az a rendelete, hogy az úgynevezett első vonalon Buda előtt Tétény, (Téttény), Bia sat. vidékén döntő csatát vívjon anélkül azonban, hogy a hadtestet föláldozza annál kevésbbé, hogy a fővárosokat bombázásnak kitegye, vagyis: ha az ellenség üldözi a hadtestet, ügy ez a város védelme nélkül, az egyetlen biztos átkelő mellőzésével meneküljön a Duna balpartjára : 3- or utasítás az ellenséges hadsereg főparancsnokához indított küldöttséget átbocsátani. Ezeknek a tényeknek bármelyike elegendő lett volna arra, hogy a hadtest bizalmát a honvédelmi bizottmány férfiai irányában megingassa, de együttesen azt a félelmet is keltették, mintha a hadtest — hogy enyhe kifejezéssel éljünk — hasznavehető, de veszélyes eszköz gyakorlatlan kézben. Hogy tehát a politikai izgatások közt, melyeknek szegény hazánk a legközelebbi jövőben áldozatul eshetnék, a feldunai hadtest saját álláspontját szigorú törvényes alapon szilárdan fön'arthassa, a következő nyilatkozatot teszi: 1- ör. A feldunai hadtest hű marad esküjéhez, hogy Magyar- j országnak V. Ferdinánd király által szentesített alkot-1 mányát minden külső ellenség ellen megvédi. ' 2- or. A feldunai hadtest határozottan állást foglal azok ellen is, akik az országban netán éretlen köztársasági izgatásokkal akarják fölforgatni az alkotmányos királyságot. 3- or. A feldunai hadtest utolsó emberig küzd az alkotmányos monarkia mellett és ebből önként következik, hogy csakis azoknak a parancsoknak szabad és szándéka engedelmeskedni, amelyek a felelős magyar királyi hadügyminisztertől vagy az ez által kinevezett helyettestől (jelenleg Vetter tábornok) törvényes formában érkeznek hozzá.