Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Előszó - Első rész: Ezernyolcszáznegyvennyolc
ZOTTOMÁNYI JEGYZŐ HALÁLA. 65 Az újságok december 21-ikén megjelent számukban a lap élén vagy egyéb előkelő helyén föltűnő betűkkel egész terjedelmében és magasztaló megjegyzésekkel közölték Kossuth válaszát.1) A káptalan sajnálta harangjait és kötelességszerüen védelmükre kelt. Amikor látta, hogy a népnek hiába beszél a tulajdonjog szentségéről, a honvédelmi bizottmányhoz folyamodott, hogy engedje meg a harangok értékét pénzzel megváltani. Kosstith állítólag hajlandó is volt a pénzt elfogadni.2) Zottományi Mihály,*) Káptalan-Vác város jegyzője buzgólkodott leginkább azon, hogy az ágyúöntésre szánt harangokat mielőbb bevigyék az öntőműhelybe. A dolog sürgős természete miatt még a karácsonyi ünnepek előtt akarta Budapestre szállítani a harangokat. A hétköznapokból, úgy látszik, kifogyott és a karácsonyt közvetlen megelőző napot, a december 24-ikére eső advent IV. vasárnapját tűzte ki a közgyűlés határozatának foganatosítására. Reggel 9 óra körül járt az idő, amikor az egy forint büntetés terhe alatt kirendelt iparosok megjelentek a székesegyház előtt, hogy a harangokat leszedjék. A nagymisére készülő nagy számmal összesereglett nép zúgolódni kezdett és fenyegette az ünneprontókat. Megjelent maga Zottományi is. Parancsszavára az ácsok fölmentek a toronyba, elnémították az óraverőket, a harangokat pedig leszedték a harangtartókról és kirakták az ablakpárkányokra. Kötelük azonban nem volt és nem tudták lebocsátani. — Nincs kötelünk, — jelentették Zottományinak, — halaszszuk a levételt ünnepek utánra 1 Ingerülten válaszolt erre Zottományi: — Hozok én mindjárt! Lehúzatom, ha maga az Isten ül is rajta! — Miska, Miska, — csitították, — megver az Isten! — Nincsen keze! — felelte kurtán, majd hirtelen följajdult és összeroskadt. *) Közlöny 194, Kossuth Hírlapja 149. Német nyelven: Slblerfteitt, ?lvdut) III. 552, No. 1312. 2) Kossuth Hírlapja 1848. december 30, 677, Religio és nevelés 1849. március 1, 148. s) Vezető szerepet játszott a szabadság ébredésének első napjától kezdve. Erőteljes, 35 év körüli nőtlen ember volt, aki jeles képzettségét elöljáróinak teljes megelégedésére érvényesítette hivatalában. (Káptalan-Vác város 1848. évi 315. sz. végzése).
