Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
HAJNIK PÁL NYÍLT LEVELE A VÁCI VÁLASZTÓKHOZ. 475 midőn még is azok körébe térek ismét vissza, kiknek bizalma által megtisztelve a legmagasabb polgári kitüntetést élvezni valék szerencsés, s tekintve a jelen igen válságos idők rendkívüliségét, erkölcsi kötelességet érzek magamban tisztelt küldőimmel az imént feloszlatott végzetteljes országgyűlés eredményeit rövid vázlatban megismertetni. A nemzet képviselői, a szomorú emlékű múltak tapasztalatain, okulva, nem tápláltak ugyan vérmes reményeket az iránt, hogy hazánk alkotmányos jogai a hatalom által teljes épségükben azonnal vissza fognak állíttatni; de hogy a békülni s kiengesztelődni nem akarás vádjának súlya e hazára ne nehezkedhessék, s a világ előtt igazolva legyen, hogy e nemzet, annyi méltatlan sérelmek után is, még inkább szereti a Hazát mint gyűlöli elleneit, — az ország sérelmeit egy felírásba foglalván, s abban azoknak orvoslását, s megszüntetését szorgalmazván, azt a trón zsámolyához tétetni határozta. Habár pedig kezdetben nem egyetemes vala is a képviselők testületénél az akarat, a nemzet sérelmei proclamatioja végett, az alakra nézve, később mégis hazánk nagy fiának hódító bölcsesége s hazafiúsága a képviselőket egy csoportba gyűjtvén, a nemzet sérelmei, s azoknak orvoslása iránti kérelem, felírás alakjában csakugyan a fejedelem trónja elébe jutott. Ennek tárgya, s az erre bekövetkezett királyi leirat tartalma, valamint az újabb felirat is tisztelt küldőim s polgártársaim előtt ismeretesek lévén, itt csak annyit látok szükségesnek megemlíteni: hogy, miután a haza képviselői az ország sarkalatos jogaiból egy talpalatnyi tért sem valának hajlandók feladni, s miután az 1848-iki törvényeket, melyek Magyarország közjogi állapotának egy új arany bulláját képezik, sértetlenül fentartani elhatározák, — Ő Felsége, aki ellenben a magyar közjogi sarkalatos törvényeket teljes épségükben s kiterjedésükben visszaállítani nemcsak nem akarta, hanem oly közjogi reformokat indítványozott, melyeknek elfogadásával Magyarország önálló és független állam lenni megszűnt volna — az országgyűlést ezen évi augusztus 22-én feloszlatni rendelte. Ezen fejedelmi hatalomszóval kimondott feloszlatás tehát élő bizonyságot szolgáltatott arra, hogy Magyarország alkotmányos jogainak visszaállítása a császári kormánynak céljait nemcsak nem képezte soha, hanem inkább az vala tartalék gondolata, hogy amit 12 éven át az absolut uralomnak kivívni nem sikerült, azt most a nemzet gyávaságára — tévedve s igen-igen csalódva irányzott számítással — törvényhozás útján maga a nemzet által érhesse el:
