Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
470 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. melynek czélja s iránya az lehetne, hogy a magyar nemzet vére és pénze a német kérdésbei avatkozásra pazaroltassék. Hanem a veszély oly nagy, s következményeiben épen hazánkra nézve annyira fenyegető, hogy ennek ellenében az időszaki sajtó dicséretes magatartását elegendő óvszernek nem tarthatom. És tekintve a működésben levő hatalmas befolyásokat, fajunk keleties indolentiája igen rémületes jelenségének tartanám, ha nemzetünk amúgy törökösen megnyugodnék Allah oltalmában, vagy abban, hogy úgy is megteszi a minisztérium a mit tenni kell (szegény ! nagyon keveset tehet!) vagy abban, hogy beldolgainak rendezetlensége s financiális zavarjai úgyis visszatartandják a bécsi udvart a háborútól. Tavai sem voltak sem beldolgai rendezettebbek, nem financziái virágzóbbak, mégis belekeverte magát a német felsőbbségi vágyak miatt a háborúba. Itt élethalál-kérdés forog fen. — Ébredjenek fel a municipiumok hivatásuknak, kötelességünknek érzetére. Hangozzék országhosszant, a megyék termében a hon-megmentésnek szabad szava, — mint hangzott sokszor a múltakban. — Mondja ki a nemzet megyéről megyére, kerületről kerületre, városról városra határozatokban, felírásokban a kormányhoz, kérelmekben az országgyűléshez, hogy a magyar nemzet örömmel üdvözli a nagy német nemzetiséget az egységes nemzetté törekvés útján — s hogy annak megzavarására magát eszközül nem fogja felhasználtatni, s hogy előre tiltakozik minden lépés ellen, mely egy csepp magyar nép véres verejtékének csak egyetlen egy fillérét is ily czélra akarná igénybe venni. Hangozzék a municipiumokon végig a hon-megmentésnek szabad szava. Mondják ki országszerte, hogy a magyar nemzet a keleti kérdést olyannak tekinti, melyet elintézni a török kormány s a török birodalom népeire tartozik, s hogy bár hálás elismeréssel van a porta nagylelkűsége iránt, melyet 18 év előtt a magyar menekvők irányában tanúsított, de valamint egy részről határozottan visszautasít minden terjeszkedési politikát, úgy előre tiltakozik minden avatkozási szándok ellen, mely keleti szomszédaink szabadsági törekvéseik ellen lehetne irányozva. Ezt tartom én most a legégetőbb szükségnek. Vajha felemelkednék nemzetünk a fenyegető veszély színvonalára Vajha ne hangoznék el száműzött hű fiának intése, mint a pusztában kiáltó szava! 2. Ezzel kapcsolatban szükségesnek látom, mind a béke politikájának biztosítéka szempontjából, mind a nemzet anyagi vég
