Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
KOSSUTH LAJOS VÁLASZA VÁCI VÁLASZTÓIHOZ. 463 nem bir állandó talappal a nemzetnek sem véleményében, sem érzelmeiben. Ez hazánk érdekeire nézve igen kedvező befolyást gyakorolhat még külföldön is. A jelenségek között, melyek ez irányban nyilvánulni kezdenek, bizonyosan nem utolsó fontossággal bir a váczi választás; minthogy az annyit mindenesetre bizonyít, hogy az a hiresztelt megelégedés az osztrák birodalommali összeforrással épen nem oly általános Magyarországon, s a politikai irány, melylyel csekély nevem azonosítva van, még sincs annyira száműzve a nép szivéből, mint azt a bécsi lapok által „jó osztrák magyarnak“-nak nevezett oldalról színlelik, vagy elhitetni iparkodnak. A váczi választás tagadhatatlanul egy igen határozott értelmű nyilatkozványa a nép józan ösztöneiben rejlő ellenárnak, mely előbb-utóbb a felszínen is érezhetővé, s hiszem, döntővé válik. Köszönöm a váczi kerület független jellemű választóinak, hogy ily határozott alakban kívántak kifejezést adni ragaszkodásunknak azon politikai irányhoz és elvekhez, melyeknek életem szentelve van. Hogy vájjon ezen elvek országgyüléseni képviseletének kötelessége én reám vagy más valakire fog-e hárulni ? ez igen alárendelt tekintet; kivált ha meggondoljuk, hogy minő tér az, melyre a már elfogadott határozatok után, ezen országgyűlésen a képviselők befolyása szorítva van. Ha ezen tér nem olyan volna, a minőre lépni tiltanak elveim, tilt lelkiismeretem, s tilt az európai viszonyoknak is számbavételével komolyan átgondolt polgári kötelesség érzete; büszkeségemnek tartanám, magamat a váczi kerület országgyűlési képviselőjének nevezhetni. Hanem, hogy én olyan Magyarországba térjek vissza, mely magát az osztrák birodalommal politikailag összeolvasztotta, s az ország pénzéveli rendelkezését idegen avatkozásnak, annak elköltését s az ország haderejéveli rendelkezést az osztrák birodalmi minisztériumnak alája vetette ; hogy én ily viszonyok közt hazamenjek, s hazamenjek a végett, hogy mint képviselő részt vegyek a költséghányad megszavazásában, mely hazánk kizsarolt népeinek véres verejtékéből az osztrák minisztérium számára be fog hajtatni (mert hiszen már csak ezen hatóság maradt fel az országgyűlés számára a közösügyi alku körül), hogy én ily körülmények között, s ily czélból menjek haza, ez nem csak czélszerütlen volna, hanem teljes erkölcsi lehetetlenség is, mert hiszen ekként cselekedve nemcsak a
