Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
456 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. különös nem tűnt föl. A nép jött elénk* kérdeztük: van-e ellenség, Nincs itt senki. Régen volt erre a magyar katonaság ? Husvét óta nem láttuk. Erre aztán mindnyájan az gondoltuk, mi az ördögnek háborgatnak minket? Még nem is lakhattunk jól! Valamivel távolabb ismét egy helységet értünk, a lakosok itt is mind az utcán ácsorogtak. Ugyanazt felelték. Mert már ki hinné el, hogy ők sem tudták, merre vannak az embereik. Menjünk tovább. Semmi nesz, híre sincs az ellenségnek. Minket ugyan felriasztottak! Szabadabban kezdtünk lélekzeni. A tréfás őrnagyunk víg adomákat beszélt. Majd kártyát húzott elő a táskájából és játszani kezdett a tisztekkel. Már körülbelül 30 versztnyi útat tettünk állomáshelyünktől, fáradtak voltunk és még mindig tovább szólt a parancs. Egyszerre látjuk, hogy jó messze tőlünk mintha füstölögni kezdene a föld. Aztán egy nagy porfelleg emelkedik s megáll a táj felett, mintegy oszlop. „Valami nyáj jő a mezőről!“ — mondogatják. De egyszerre szuronyok fénye villog. Csakhamar puskalövéseket hallottunk, azután meg ágyúk bömbölése következett. Olyan pokoli lárma volt, hogy rezgett a föld alattunk. Áz út két oldalán hegyek emelkedtek, ezek között haladtunk egy darabig, azután a mezőség közepén, a golyó zajában kezdtünk harcéit alakítani. De a füstben és zavarban eleinte mit sem tudtunk megkülönböztetni, futkostunk minden cél nélkül jobbra-balra. Egyszer csak azt látjuk, emberek és lovak henteregnek lábaink alatt. Mikor aztán a mi tüzérségünk is elkezdett lőni, magunkhoz tértünk első ijedtségünkből. E napon legelői a két doni kozák ezred ment. De ezek, amint megnyitották az ütközetet és támadták a magyarokat, akkorra mi is tűzbe mentünk, de hogy ők hová lettek, nem tudom. Az ütközet után valahol hátul bukkantak elő. Volt még az elővédben egy század dzsidás és ugyanannyi más lovas, valamint 12 könnyű ágyúból álló doni kozáküteg. Két ezred gyalogság is jött utánunk nehéz ágyúkkal. A magyarok 18,000-en lehettek 40 ágyúval. Eleinte nagyon erősen tüzeltek ellenünk. Egy óra alatt leteritették ágyúink összes szolgálati személyzetét, lovait. Az ágyúkat szétrombolták. Közülünk 80 embert lőttek agyon, köztük 3 tisztet, 100 lovat elpusztítottak. A tábornok hibázta el a dolgot, mert kicsire becsülte a magyarokat. Nagy baj lett volna belőle, ha az elővéd nem tudott volna rendszeresen visszavonúlni. Az ellenség, mely eleinte majd összetört, zúzott, hatalmasan ágyúzott ránk, nem mert üldözni, mert azt hitte, hogy tőrbe akarjuk csalni.
