Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
452 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. Nem is abban csúcsosodik ki Görgei árulása, — mondogatják — hogy Világosnál letette a fegyvert, hanem abban, hogy nem védelmezte meg bajtársait. Azokat egytől-egyig elitélték, valamenynyire börtön és bitófa várt, mig ő ép bőrrel menekült, sőt évdijat is kapott! Első pillanatra a valószínűség látszatát kelti ez a vád, mert az a tény, hogy Görgei életben maradt, míg a tábornok társait kivégezték, olyan színben tünteti őt fel, mintha kiszolgáltatta volna őket az ellenség bosszújának és elárulta volna a nemzet ügyét csak azért, hogy a maga életét megmenthesse. Nagy szellemi korlátoltság kell ahhoz, hogy épen azt a Görgeit illessük a gyávaság vádjával, aki személyes bátorságának oly sok rettenthetlen példáját nyújtotta. De ne feledjük azt sem, hogyha Görgeit szintén akasztófára húzták volna Világosnál, úgy őt is a nemzet vértanúi között tisztelnénk. Egyébként a fegyverletétel haditanács határozata alapján történt. Görgei ennek a határozatnak tulajdonkép csak végrehajtója volt. Nem önkényesen járt el és a felelősség nem egyedül őt terheli érte. A fegyverletételnek semmi más föltétele nem volt, csak az, hogy osztrák csapatok ne legyenek jelen. Paszkévics nem remélte, hogy a hadjárat ily gyors befejezést nyer. Azt hitte, hogy a fölkelők guerilla harcokkal hosszúra fogják nyújtani. Emberei mint a legyek pusztultak az öldöklő kolerában, már téli szállásról gondoskodott, mikor egyszerre ajánlatot kap, hogy' a magyarok leteszik előtte, de csakis előtte a fegyvert. Mi lehetett hízelgőbb katonai hiúságára, mint ez a nem várt eredmény ? Sietett is ezt azonnal uralkodója tudomására adni. Magyarország felséged lába elölt fekszik — táviratozta az ismert szállóige szerint. Hatvan év előtt azonban még nem táviratozhatott Világosról Varsóba. Barjalinszky herceget, mint futárt küldte a cárhoz levelével. Ennek a tartalma — orosz nyelven — ez volt: Nagy örömmel üdvözlöm felségedet, amiért Magyarországon a háború be van fejezve. Görgei megadta magát fenséged csapatai előtt. Ha véleményemet szabad lenne kifejeznem, azt mondanám, jó lenne ő mint győzelmi emléket magunknál tartani, — mintegy emlékeztetőül arra, hogy Felséged csapatai előtt tette le a fegyvert és Felséged nagylelkűségében bízva határozta el magát arra, hogy befejezi a harcot. Felséged elhatározását várva, Görgeit magamnál tartom.1) l) Щерватобъ 117.
