Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
396 VÁC TÖRTÉNETE 1848—4‘J-BEN. 39. szám. Weiden altábornagy hivatalos jelentése a hadügyminisztériumhozd) (Elfogatott egy guerilla-csapat által.) Esztergom ápril 20 1849. reggeli !)'/2 óra. A 10-kén szenvedett yáczi veszteség után a két brigada, melly Jablonovszky herceg parancsai alatt az Ipolyságára s Balassa- Gyarmatra vezető utak őrzésére vala kiállítva, visszavonult Lőlend és Körmenden át Nagysarlóra. A fősereg Pesten maradt egy körben felállítva, s annak tartaléka Budán. Seregünk hadi mozdulataiban azon állapodást, melly folyó hó 10-kétől 19-dikig tartott, arra használta az ellenség, hogy haderejének legnagyobb s legjobb részét Váczról Ipolyság és Léván át a Garam felső részére vesse, hol az átmenet a folyón kedvezőbb. A már korábban kirendelt tartalék sereg, melly a császár ő felsége parancsából 3 brigádból áll, s részint Morvából, részint Ausztriából gyülekezett Pozsony körül, kapott ugyan azonnal parancsot Wohlgemuth altábornagy vezérlete alatt a Vágón s Nyitrán átkelni s a Garam folyóig előnyomulni. Mivel azonban a vonal Vácztól Léváig sokkal kurtább, mint Pozsonytól odáig, ezért az ellenség egész erejét sokkal korábban gyűjthette ott össze, mint Wohlgemuth altábornagynak lehető lett volna Köbölkút és Keménden keresztül odajutni, hova időközben Jablonovszky tábornok seregei b. Jellacic által visszavonattak. Én időközben a magyarországi hadseregek rámruházott fővezérletét átvettem a legkedvezőtlenebb körülmények közt, mellyek valaha létezhettek. Alig megismerkedve az előbbi rendezkedések s tervekkel élén egy igen vitéz, de négy hónapi nehéz táborozás fáradalmai által nagyon kimerült seregnek, oly állásban melly manőverekre teljesen alkalmatlan, közötte egy az ellenség által keményen védett várnak és egészen ellenséges érzelmű Budapestnek, mellyet védenünk nem lehetett összeszoritva — érkeztem f. hó 17-én Esztergomba. A harczolható seregszám betudásával az újólag összevonulandó csapatokkal alig ment 45 000 emberre, miből még 5—6000 embert az Alduna őrzésére kelle fordítani. *) A 147. laphoz. A Március 15-ike 1849. május 7-iki 15. számából.
