Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Előszó - Első rész: Ezernyolcszáznegyvennyolc
40 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN Vác volt, parancsnoka pedig draskóci és jordánföldi Ivánba Imre őrnagy.1) Ivánka Négy havi szolgálatom a magyar hadseregben című naplójában2) ezt a visszaemlékezést közli a váci táborról: Jó — egyenlő űrméretű — fegyverekről, négy ágyúról, az ezekhez szükséges fogatokról gondoskodtam és szeptember 3-án Vácon voltam. A váci tábor, midőn a horvátok ellen kiindult, állott mintegy 260Ó pestmegyei, 1000 nógrádi, 600 honti, 200 esztergomi és vagy 100 budai nemzetőrből; (lehetett valamivel több is, már bizonyosan nem tudom) be volt osztva: 1 pesti zászlóalj 6 század, parancsnok gr. Almássy Ernő u. ő. őrnagy. 2 pesti zászlóalj 6. század, parancsnok Guyon Richárd u. ő. őrnagy. Nógrádi zászlóalj 6 század, parancsnok Horváth N. u. ő. százados. Honti zászlóalj 4 század és Esztergom-budaiak 2 század, parancsnok Helley Ignác u. ő. százados. Négy hatfontos ágyú, parancsnok Mihalovics hadnagy. Segédtisztek : Kazinczy Lajos és Reiner Pál. Számtiszt: Rimanóczy Károly hadnagy. Élelmezési tiszt: Windisch hadnagy. Almássy azelőtt velem szolgált a palatinális huszároknál mint főhadnagy; Guyon egy vasasezrednél szolgált azelőtt; Horváth őrmester volt, gondolom a 60-ik sorgyalogsági ezrednél (ezt a megye nevezte volt ki), Helley ha jól emlékszem, a Kress Chevaux legerseknél volt főhadnagy; Kazinczy velem volt egy időben Tulluban a *) Ivánka Imre a hontmegyei Felsőszemeréden 1818. december hó 9-én született. Katonai kiképeztetését a tullni utásziskolában nyerte. Mint hadapród a csász. és kir. 19. sorgyalogezrednél szolgált, 1834-ben hadnagy lett a 12. sz. Nádorhuszárezredben. 1848-ban leköszönt főhadnagyi rangjáról és százados lett a 2-ik honvédzászlóaljnál. Augusztus 27-én lett a dunáninneni nemzetőrsereg parancsnoka. Október 12-én ezredessé lépett elő. Október hó 25-én Kossuth megbízásából mint békekövet (parlamentair) járt Windisch-Grätz herceg hetzendorfi főhadiszállásán, visszatértében a horvát előőrsök elfogták. Jellacic nem bocsátotta szabadon. Egy évnél tovább tartó fogságot szenvedett. Königgratz várában 1850-ben kegyelmet kapott és visszavonult gazdaságára. 1861-ben képviselőnek választották, 1895. febr. 9-én a főrendiház tagja lett. Valóságos belső titkos tanácsos is volt. A pestmegyei Besnyőn halt meg 1896. július 27-én. О 13—15. lap.
