Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
334 VÁC TÖRTÉNETE 1848-49-BEN. és megnyittatik nektek“, teljesen szabad; szabad marad nekünk is katholikusoknak, a’ keresztény szerénységének határai közt, akkor főképpen fellépni kérelemmel, midőn arra egyrészről a’ törvények feljogosítanak, más részről aggodalmaink fel-hivnak. Hlyen pedig az a’ mi következik. A’ legközelebb befejezett országgyűlésen a’ vallás dolga tárgyaltatás alá kerülvén, erre nézve a’ XX. t. ez. alkottatott, mellynek 2-ik §. így rendelkezik: ,,E’ házban törvényesen bevett minden vallás-felekezetre nézve, külömbség nélkül, tökéletes egyenlőség, és viszonosság állapíttatik meg“. Az e’ törvény’ szavaiban kimondott egyenlőség és viszonosság elve figyelmünket méltán felhívja, és tőlünk legszentebb kötelességkint követeli azt, hogy a’ katholicismus iránt hő ragaszkodástól, és tisztelettől lelkesülvén, de a’ más vallásuakra nézve a’ keresztény szeretetet sértetlenül megőrizvén, egyesített erővel, a’ legszelídebb módon, törekvéseinket oda irányozzuk, miszerint egyházunkban, illetőleg azon jogokat, mellyek birtokában a’ protestáns és nem egyesült görög atyánkfia már eddig is voltak, mi is gyakorolhassuk. Az egyenlőség és viszonosság elvét tehát szem előtt tartóan, miután a’ protestáns atyafiak az 1790/1. 26. t. ez. 10. § értelme szerint is, minden alapítványaikat magok függetlenül, minden katholikus, sőt bármilly hatóság befolyásának kirekesztésével kezelik, hasonló függetlenséggel tanodái, ’s nevelési intézeteiket rendezik, kormányozzák, és ugyanezen jogos gyakorlattal a’ nem egyesült görögök is élnek : a’ viszonos igazság és egyenlőség elvéből önkényt következik ama jogszerű követelésünk, hogy miután felséges fejedelmünk egyedül némelly egyháziaknak kinevezését (3. t. ez. 7. §.) tartván magának föl, kezeiből minden katholikus jogoknak, ügyeknek védelmét, ’s rendezését kibocsátani méltóztatott, ’s miután a’ független magyar minisztérium alakításával a’ kir. helytartó-tanács megszűnvén, annak osztálya is, melly felséges urunk, mint apostoli király, és egyházi fő-védnök’ kegyes meghagyásából és annak nevében a’ vallás- és iskolai pénztárt, és azok minden ingó, 's ingatlan javait kezelte, végkép megszűnt: a’ vallás- és iskola-pénztár, és azok minden ingó ’s ingatlan javait, mellyek egyházi és világi katholikusok adományai-, hagyományai-, ’s a’ megszüntetett kolostorok vagyonából keletkezvén, egyedül a’ magyar katholika sz. egyháznak, és nevelési intézeteinek szükségeire szentelvék, — mi is magányosan, egy egyházi ’s világi egyénekből álló bizottmány által kezelhessük. Minthogy ezen, a’ viszonosság és egyenlőség elvén feneklő
