Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
GÖRGEI TERVE A VÁCI CSATA UTÁN. 303 ezer ember elhullásával s az egész sereg fokozatos elkedvetlenítésével s demoralisatiójával érte el a Tiszát Tokajnál. Nem kellett valakinek katonai akadémiát végzett strategicusnak lenni, csak természetes józan kombináló észszel bírni, hogy belássa a váci csata után történt további visszavonulás alatt, miszerint az oldalban felvonuló muszka főseregnek csak pár napi forszírozott menetre van szüksége, hogy Görgeinek s vele a sereg zömének útját állja, bekerítse, vagy pláne nagy tömegű s mintaszerűen fölszerelt s fegyelmezett lovasságával s tüzérségével tönkretegye, vagy legalább is Világos helyett már a borsodi síkságon fegyverletételre kényszerítse. De — mind ez nem történt. Sőt ellenkezőleg sok olyan dolog történt, mely ennek a megfoghatatlanságát még inkább növelte és már akkor mindenféle combinatiora szolgáltatott okot. A váci csata után a magyar sereg ott egy napi pihenőt tartott és csak harmadnapra folytatta útját Rétság felé. Hogy a győzelmes seregnek mégis vissza kellett vonulnia s nem mehetett be Budapestre, mely azt biztosra vette: csak még jobban lehangolta a sereget, melynek utóhadát hirtelen megrohanták a magokat összeszedett muszkák és csak véres küzdelem mellett sikerült elvonulása, melyet Görgei köztudomásilag személyesen vezetett s melynél hősies elszántságot tanúsított.1) Görgei a váci visszavonulás után még mindig nem vesztette el további műveletének sikere iránt táplált reménységét. Bizonyítja ezt a Klapka György tábornokhoz írt következő levele : Klapka tábornok, vár- és seregparancsnok úrnak Komáromban. Geszthelyi főhadiszállás, 1849. július 28. Július 18-án kelt utolsó levelére azért nem válaszoltam önnek, mert a vezényletemre bízott sereg sorsát világosan és határozottan teljességgel nem lehetett előre látni, s mert Magyarország más hadseregeinek mozdulatairól hiteles tudósítások akkor még nem jutottak hozzám. Most azonban, amidőn seregem a többi haderővel meglehetősen egyenlő magaslaton áll, kötelességemnek tartom önt a magyar sereg ügyeiről általában és különösen az alattam álló sereg sorsáról értesíteni. ■) Komáromtól Világosig. (Budapesti Hírlap 1885. január 3.)
