Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)

Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal

OROSZ ÍRÓK A VÁCI CSATÁRÓL.

297

Nevoscsin azt vallja, hogy:

A váci szerencsétlen ütközet Paszkévics herceg akarata ellenére fényesen megcáfolta az orosz fegyverek legyőzhetlenségét. A lázadók fővezére — beszéli — Vácnál olyan erőt fejtett ki, melynek hatása előttünk eddigelé ismeretlen volt. Úgy bánt katonáinkkal, mintha azt akarta volna mutatni, hogy csak rajta áll, hogy őket szét nem morzsolja. Ez azonban terve keretén ez egyszer túl esett. Bebutov herceg szájából hallottam, hogy sohasem látott szebb katonai látványt, mint a lázadók félig támadó, félig pedig védelmi harcát Vácnál. A lázadók lovassága bámulatba ejtette a herceget és tisztjeit, kik nem győzték eléggé dicsérni ellenfeleik hősies védelmét. *)

Tiszteletreméltó őszinteséggel nyilatkozik Miljanov is:

Nekünk — mondja — úgyszólván az utolsó pillanatig sem voltak hiteles adataink a magyar sereg létszámáról és helyzetéről. Így például a bennünket annyira megalázó váci ütközet után sokáig nem tudtuk, vájjon az ellenség zömével, vagy utóvédével volt-e dolgunk és mire a ránk mért súlyos csapást kihevertük, a helyzet egészen megváltozott.2)

Ha tehát tényleges eredménye nem is volt a váci ütközetnek, erkölcsi hatása igen nagy volt. Ez alkalommal először állott szemben a honvéd hadsereg a rettegett orosszal. Most küzdött vele és amikor azt látta, hogy a muszkát futásba lehet kergetni, szétfoszlott a balhit, hogy az orosz fegyverek legyőzhetlenek és a megingani kezdő önbizalom újra megszilárdult.

kimozdult volna Vácról. Ha Zássz kicsalja őket a városból, szétszórja és megveri. És ebben igaza volt. De Rudiger azt találta, hogy a hadsereget nem szabad az ellenség támadásának oktalanul kitenni. Helyteleníti egyszersmind a hivatalos jelentéseknek azt az eljárását, hogy úgy tüntetik fel a dolgot, mintha Görgei kisiklott volna Vácnál kezük közöl. О csak azt a következtetést vonja le belőle, hogy nem volt szerencséjük. Nem volt személyesen Vácon, hanem sok olyan embertől hallotta a váci eseményeket, akik ott voltak. Távol legyen tőlem — úgymond — hogy igaztalan dolgot írjak, hiszen a lelkiismeretem vádolna érte. Háborús időben nem is szabad minden beszédet elhinni és én mégis elbeszélem, mert ezeknek a szemtanuknak inkább lehet hinni, mint a hivatalos jelentéseknek. A váci ütközetről még verseket is írtak. Ezekben nevetséges alakban adták elő a hadi eseményeket. (Лихутина 151 — 153.)

■) Nevoscsin Petrovics Fedor, Hadjárati emlékek. (Vasárnapi Újság 1888. 125, Fővárosi Lapok 1888. 132.)

2) Miljanov Pavlovics Leó, Magyarországi emlékek 1849-ből. (Pesti Napló 1889. március 14-iki 73. szám.)