Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
274 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. nyögés, hörgés és jajveszékelés röpkedett a levegőben és a szánalom könyűit facsarta ki az ember szeméből. Hát még mikor leemelték őket a szekerekről. Akkor láthatták, hogy miért csurog a sok vér 1 Egyiknek lába nem volt, másiknak a keze hiányzott, a harmadiknak a koponyáján tátongott egy nagy lék. Némelyiken a kard okozott iszonyatos sebhelyeket, másokat a golyó járt át, vagy roncsolta szilánkokra csontjait. Langenau Ferdinánd báró ezredest július 17-én szintén behozták a városba és két napig ápolták Battha Józsefné, született Almásy Zsófia grófnő Báthori-utca 7. számú házában. Krakowitzer Ferdinánd dr. járt hozzá és amputálta a lábát. Nagyon meg volt vele elégedve: — Milyen más keze van, mint az orosz orvosnak! — mondogatta. A ház előtt állandóan állott egy kozák. A fogságba ejtett tisztekkel és honvédekkel gyalázatosán bántak. Mindenféle kegyetlenséget követtek el velük. Megtörtént például, hogy egy kozák egy honvédtisztet hajtott maga előtt és kancsukájával verte. Minthogy a fogoly tisztnek kardja nem volt, késével támadta mag a kozákot. Meglátja ezt néhány orosz tiszt és odarohan. A magyar tiszt önérzettel kiált rájuk: — Lövessenek agyon, de ne engedjenek verni. Hiszen az urak is katonák, vagy mi ? Más alkalommal meg az történt, hogy amikor a kozák a foglyát vitte, szembe jött vele egy másik: — Mit bajlódol vele, — mondja neki, — hiszen jó csizmája van ! — Igazad van, — válaszol ez és egyszerűen lepuffantja a szerencsétlent. *) Egyébként nem sokat törődtek a foglyokkal. Bezárták őket az iskolába és felügyelet nélkül hagyták. Éjjel aztán a hazafias érzelmű lakosság segítségével kiszökdöstek és polgári ruhát öltve elmenekültek. *) Fatyiev, Egy muszka katona elbeszélése. (Egyetértés 1886, 167.)
