Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
RIASZTÓ HÍREK A VÁROS ELPUSZTÍTÁSÁRÓL. 263 kegyelmezni még az asszonyoknak és csecsszopóknak sem. A várost romhalmazzá lövik. Egyszerre négy oldalról vetnek üszköt és lángokba borítják. Kő kővön nem marad, egyenlővé teszik a föld színével. Voltak, akik saját szemükkel látták, hogy a tüzérek felvonultatták ütegeiket és csak parancsszóra várnak, hogy elsüssék a városnak szegezett ágyúikat. A szárnyra kapott nagyító hírek közül egy is elég volt, hogy a vért megfagyassza az erekben. A helyzet kétségbeejtő volt. Elrejtett vagyonát már senki sem féltette, csak a maga és hozzátartozójának életéért remegett. Az izgalom nőttön nőtt és legnagyobb fokra hágott, mikor beállt az est. Az aggodalom és rettegés senkit sem hagyott aludni. A kínos lassúsággal telt éjjelre baljóslatú nap virradt.1) PaszkévicsneXi valóban elhatározott szándéka volt, hogy a várost példásan megbünteti, mert a nép fegyveresen kivonult ellene és az utcai harcban katonáira lőtt. Hogy a megtorlásnak milyen módját és mértékét fogja alkalmazni, azt senki sem tudhatta. De hogy nagyon súlyos lesz a büntetés, azt az előző nap szomorú tapasztalaiból következtethették. Az isteni gondviselés különös kegyelme úgy akarta, hogy Konstantin nagyherceg2), a cár fia az alsóvárosi plébánián Zichy Hippolyt gróf plébánosnál kapjon szállást. ') Protocollum Defunctorum Parochiae Super, ad S. Mich. Arhang. Ab Anno 1830 usque 1851, A megholtak anyakönyve 1846-tól 1852-ig (az alsóvárosi plébánián), Hanusz István, Visszaemlékezéseim (kézirat), Váczi Közlöny 1887. 30, ^ r C t), ííubluig ft'offutf) III. 158, Fatyiev A., Egy muszka katona elbeszélése. (Egyetértés 1886. 167). Sárhegyi Pál, A muszka-hadjárat idejéből. (Szegedi Lapok 1873. 53.) 2) Nikolájevics Konstantin nagyherceg I. Miklós cár másodszülött fia volt. 1827-ben született A cár tudvalévőén személyesen akarta hadseregét a magyarok ellen vezetni, minthogy azonban erről lebeszélték, Paszkévics tábornagyra bízta a fővezérletet és vele küldte ifjú fiát, hogy jó katonát neveljen belőle. A nagyherceg kitűnő lovas volt. A tűzpróbát a váci csatában állotta ki. A veszedelem közben tanúsított hidegvérűsége mély benyomást gyakorolt a harcosokra. Rettenthetlen bátorsága a lovasság közt — mondják az orosz forrásmunkák — merész hidegvérűsége az ágyúk mellett egyaránt bámulatba ejtette az egész hadsereget, melyet az ő példája erősen föllelkesített. Az emberekkel való érintkezésben nagyon udvarias volt. Néha gondolatokba merült és kifejezésre juttatta aggodalmát katonái sorsa miatt. Ferenc József 1849. augusztus 22-én a Mária Terézia-tend nagy keresztjét — a legmagasabb osztrák katonai rendet — adományozta neki. (A cár a Paszkévics tábornagyhoz írt leveleiben Koszti néven emlékezik meg róla. Ez bizonyára becéző neve volt.) Щераатобъ VI. 193*), 99, 129, 178, 297, 304, 306, 310, 314, Оиисашо 186, íj). D. Sí., SSevidjt I—II. 182, Tolstoy, Relation 116.
