Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)

Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal

HEVES KÜZDELEM A HÍD ELŐTT. 253 a veszedelmes helyről, de a mellettük álló fővezér biztató szava elegendő volt, hogy visszamaradjanak. Görgei vörös zekéje kitűnő célpont volt. Minden golyó azt ke­reste. Három gránát csapott le lába elé, halomszámra feküdt mel­lette a honvédek hullája, ő maga mégis sértetlen maradt. Fagyos nyugalommal állt ott, mint egy márványszobor.1) Ez a személyes bátorsága döntő befolyással volt arra, hogy emberei a hidat szét­rombolták, mert a fővezér példája saját életük feláldozására buzdí­totta őket. Ily módon tudták elérni azt, hogy valamelyest vissza­tartották az üldöző ellenséget.2) De valóban csak nagyon rövid időre. Mig a híd előtti küzde­lem folyt, Freytag főszállásmester megszemlélte a terepet és meg­szállta a Váctól keletre fekvő hegyeket. Az ellenség hátbatámadá­sára Rüdiger gróf a Mogilev-gyalogezredet, az 1. számú könnyű üteget, egy osztály ulánust és a 15. számú doni kozákezredet kül­dötte. Legelső dolguk a fölgyujtott híd pótlása volt. Csakhamar megtalálták a módját, hogyan hidalják át az árkot. Az árak mentén kazlakban állott a kisváci telkes gazdák gabonája. Ezzel tömték be nagy sietve az árkot. Majd földet raktak rá s ily módon járhatóvá tették az utat. Az így vert hídon először a Mogilev-gyalogezred ment keresztül.3) A menekülő magyarok, mihelyt csak kedvezőbb helyre értek, fölállították tüzérségüket és hátra lövöldöztek üldözőikre. Amikor ezek utolérték, megfordultak és tovább mentek. Majd ismét meg­álltak és újból tüzeltek. Szendehely előtt egy hegyszakadék szájá­nál erős állást foglaltak. A Mogilev-gyalogezred 3 zászlóalja azonnal ') A halált kereste — alakult ki a jóakarók véleménye. Mikor ezt fölemlí­tettem az agg tábornok előtt, mosolyogva mondotta : — Dehogy kerestem 1 Mi inkább folyton kerülgettük egymást. Személyes bátorságának elismerése elől ezekkel a szavakkal tért ki: — Az nem érdem, kötelesség. A parancsot kiadtam. Felelős voltam azért, hogy teljesítsék is. A jelenlétem bátorítólag hatott. Azt gondolták a hidászok: Ni ! ennek nem kötelessége, hogy itt legyen és mégis itt van. Szégyelték volna, hogy megszökjenek 1 Ha ő nem félti az életét, mi még kevéssé félthetjük a ma­gunkét. Az kevésbbé értékes a hazára, mint egy generálisé. (Kivonatos életrajzát 1. a függelék 60. száma alatt.) 2) öörgeljőtlflpfa 27, Szilágyi, A magyar forradalom története 392, A magyar forradalom féríiai 121, Levitschuigg, ítojjutf) uttb feilte S)amter)d)aft I. 75, ®ev jjrdbjitg 193, 91 r t f| u r © ö r g e t, íTOein Sebeit unb SBírfeu II. 274, Zámbory Emil, A 3-ik számú Ferdinánd-huszárezred haditörténete 1848-ben. Honvédek könyve II. 117, Oiracanie 191, Щерватобъ VI. 120. s) Ореусъ 280.

Next

/
Thumbnails
Contents