Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
KÜZDELEM A SZEKERESEKKEL. 239 pedig a kosdi mellékúton — Keszeg, Romhány, Vadkert. Seregét azonban sehogysem akarta megosztani a két egymástól meglehetős távolban levő utak között, mert komolyabb támadástól is tarthatott, ezért nem akarta elejteni az országutat. Hogy ezen az úton és ennek egyetlen hídján gyorsabb és akadálytalan menetelést biztosítson, a meglevő híd mellett tábori hidat kellett volna verni. De ehhez nem volt sem anyag, sem idő. Csupán egy, az osztrákoktól elfoglalt Pirago-féle negyedhid szerelvénynyel (Viertelbrückenequipage) rendelkezett, de ezt kímélni akarta, mert attól tartott, hogy további útjában még többször kell vízen áthatolni, már pedig ha ezt most használatba venné, úgy valószínűleg fel kellene áldoznia. Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy kizárólag a fönnálló erős híd használatára szorítkozik s így nem maradt egyéb hátra, mint a polgári menekülők járóműveit a menetelő hadsereg útjából eltávolítani. Azt parancsolta tehát, hogy ezek a magánfogatok, valamint a tiszti kocsik és markotányosok talyigái a kosdi mellékúton menjenek Vadkertre, az országúton pedig a csapatok között csupán a lőszertartalék társzekerei és a főhadiszállás és vezérkar nélkülözhetlen kocsijai vonulhassanak. E végből huszárszázadokat rendelt ki az országúira, hogy ezek a polgári kocsiknak a hídra való nyomulását és a már országúira került kocsikat a kosdi mellékútra tereljék. De ennek az intézkedésnek nem sok eredménye lett. A megrémült menekülők megátalkodottan megkötötték magukat. A hadsereg kellő közepén biztonságban érezték magukat és sehogysem akartak a mellékútra térni. Kétségbeesett erőfeszítéssel újra meg újra áttörtek a huszárok sorfalán és befurakodtak az országúira.1) Ezeket aztán kénytelenek voltak a hídon átbocsátani. Ennek láttára vérszemet kaptak a visszamaradtak és még jobban törtek előre. Minthogy mit sem használt a kocsikban ülőknek a szép szó, a *) *) Éjfél tájban lehetett a hid e szekerek részéről első ízben ostromnak kitéve ; és ekkor történt, hogy a hídon átkelt Pöltenberg-hadtestet nyomban követendő haditárvonalat kettévágták a közbe rontott menekülők; egy részük erőszakkal elfoglalta az országutat egész széltében és nagy darab hosszában : a többi lentszorultak aztán úgy összeálltak az elrekesztett haditárkocsik előtt, hogy ezek fényes nap • palig sem bírtak a menet sorába bejutni. Ugyanis, nehogy még több idő vesszen, jobbnak látta a hídnál vezénylő törzstiszt, azon menekülők fogatait, kik már az út birtokában voltak, átereszteni a hidon. S nyomban utána csatlakozott azután Nagysándor menetelő hadtestének eleje a sorban. {Id. Görgey István, 1848. és 1849-ből III. 168.)
