Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
‘220 VÁC TÖRTÉNETE 1848 —49-BEN. 2 óra volt, amikor Kovács János városhadnagy parancsára a város összes harangjai vészt jelentve kongani kezdtek. A harangzúgásba belévegyült a riadót jelző dobpergés, meg trombitaharsogás. Az emberek rémülve szaladtak ki házaikból és ellepték az utcákat. Kétségbeesve kérdezgették egymástól: — Merre van a tűz ? — Még nem tudni, hisz a füstje sem látszik. Mások meg azt mondták: — Nem tűz ez, hanem még annál is nagyobb ! Közben egy honvéddobos közeledett, hevesen pörgette a dobját. Mikor nagy embertömeg csoportosult körülötte, kiáltozni kezdte : — Itt a tömérdek muszka a Csöröghegy alatt. Azonnal hozzák a keresztes had fölkelési zászlaját. Szedje össze mindenki erejét, lelkét, bátorságát; fegyverkezzék mindenki, amivel csak lehet és kövesse a zászlót! A nép örömmel csatlakozott a zászló alá, mert a honvédek lelkesítették. — Itt van Nagy-Sándor, az ünnepelt hős! Jön Görgei is Kiverjük a muszkát! Biztos volt győzelmében. Fokozta az önbizalmat, hogy az előző napokban gyakorlatot tartottak a fegyverforgatásban.1) Fegyvere azonban nem mindenkinek volt. Kapát, kaszát, vasvillát ragadt kezébe a paraszt, bottal, bicskával fegyverkezett az iparos. Polgári öltözetében volt valamennyi. A csizmadiák úgy, amint a tőkétől elszaladtak, bőrköténynyel álltak a sorba. Lelkesedetten énekelték a nótát: Vagyok olyan legény, mint te, Vágok olyan rendet, mint te ! Ha nem hiszed, gyere velem, Fogd meg az én kaszanyelem ! Az elszánt csapatot Mudka nemzetőrségi őrmester, városi írnok a Nagytemplom téren sorakoztatta. Néhány százra rúgott a számuk, Itt gyülekeztek a nemzetőrök is. Ezek körülbelül háromszázan lehettek. A legtöbbnek volt fegyvere, puskája vagy kardja. Bobory György őrnagy a nemzetőrség parancsnoka elővágtatott fehér lován és kivezette a sok asszonynépség és gyerekseregtől kisért hadát a lőházi hídon át a Hétkápolna mögött fekvő kisderecskei földekre. *) Szegedi Lapok 1873, 48.
