Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)

Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal

A MOZLIM LOVASOK GARÁZDÁLKODÁSA.

209

Az éjszakát nagy nyugtalanságban töltötte a lakosság. Másnap már kora reggel ismét kint volt a hívatlan vendégek táborhelyén. Megrémültén és kétségbeesve látta, hogy a keresztekbe rakott búzáját mind hamuvá égette az idegen katonaság, szénáját pedig elhordta lovainak. Házi bűtorait és egyéb tárgyait féltve, futott haza mindenki, hogy biztos rejtekhelyre rakja.

Sokan fordultak a Ferenc-rendiek főnökéhez, aki készséggel nyitott nekik ajtót. Az ebédlő alatti zöldséges pince, más rejtekhely, sőt még a sírbolt is csakhamar megtelt mindennemű bútorral és eleséggel.1)

IV.

Július 15-én reggel 6 órakor Bebutov herceg parancsából kémszemle okából egy szotnya mozlim lovas indult el Nagymaros felé. 1/29 felé járt az idő. A kegyes-rendiek templomából jött ki épen a vasárnapot szentelő nép, amikor Verőce felől ágyudörgés reszkettette meg a levegőt. A honvédsereg elővédé sütötte a mozlim ovasokra. Nagymaros és Verőce közt találkoztak. Néhány lövést váltva a mozlimek megfordultak és száguldva vágtattak vissza Vácra.

Három Hunyadi-huszár csapatját megelőzve a hegyi utakon tört utat magának és úgy közeledett a város felé. A visszavonuló mozlimek az akkor építés alatt álló pozsonyi vasút töltésénél rejtőzve, rájuk lestek. Oly hirtelen törtek rájuk, hogy az elől lovagló őrvezetőnek, Csábrági Istvánnak nem volt ideje visszafordulni s míg társai megsarkantyúzva lovaikat elmenekültek, őt körülfogták és foglyul ejtették. A hősi küzdelemben lovát és csákóját veszítette, ezért gyalog és hajadon fővel hurcolták magukkal. Négy turbános közrefogta s a négy lovas közt lihegve kellett szaladnia szegény huszárnak. Mikor ezt a nép látta, résztvevő figyelemmel kisérte és meg akarta szabadítani a huszárt. Már Kisvácon nekik akartak rontani, de a higgadtabbak nem helyeselték, hogy megtámadják a turbánosokat:

l) Historia Domus P. Francisc. 29, Szegedi Lapok 1873, 47.

14