Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Negyedik rész: A váci egyházmegye papsága
186 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BE'N. Féltékenyek lévén saját lelkiismereti szabadságukra, oltalmára kelnek protestáns testvéreik lelkiismereti szabadságának. Általánosan ragaszkodnak saját hitükhöz, vallásukhoz: tisztelik a protestánsok ragaszkodását az övékhez.. . . Ók papok a templomban, de templomon kívül polgárok; — mindenhol hazafiak l1) Kétségtelen az is, hogy nem volt hazánk lakosságának egy rétege sem, melyet az események oly erős lelki konvulziók elé állítottak volna, mint a katolikus papság. Az egyház — anélkül azonban, hogy az állami élet bármely változásához hozzásímulni, vele megegyezni és kibékülni ne tudna, — egész mivoltánál fogva a törvényesség, rend és béke őre, pártfogója és hirdetője. E hivatása betöltésében vezérei a püspökök, kiknek engedelmességgel tartoznak a papok, kik a híveket gondozzák. Ha már most a püspök, akár a hatalom nyomása alatt, akár talán rosszul felfogott érdekből, elrendel valamit, igen könnyen megesik, hogy a lelkészkedő papság lelkében az engedelmesség és a hazafias kötelesség összeütközik és vagy tragikus végzetet, vagy lázongó kitörést idéz elő. Hasonlóan történt a vácegyházmegyei papsággal 1849-ben. A megyét egy püspöki helyettes kormányozta, akiben nem volt meg a nyílt, erős hazafiság, mely a súlyos helyzetben kellő irányítást adott volna lelkének. Mert az is bizonyos, hogy súlyos volt a helyzete, mivel ilyen exponált városban — hol szinte egymást váltotta föl a mi seregünk és az ellenség, kellett kormányoznia. Mégis tagadhatatlan, hogy őszinte színvallással sem mártírjai nem váltak volna a papi engedelmességnek, sem az alpapság ceglédi testvéri gyülekezete létre nem jött volna. Ma jogosan számíthatjuk a papi engedelmesség áldozatai közé azokat a lelkészeket, kik halállal bűnhődtek, mert egyházi fönhatóságuknak engedelmeskedtek. Akkor azonban hazaárulóknak mondották őket és ez a vád is egyik oka volt a kitörésnek, mely a ceglédi gyülekezetei létrehozta. Azonban térjünk vissza az események folyásához. Windisch-Grátz herceg még 1848. december 14-én Schönbrunnból kelt fölhívásával megparancsolta a lelkészkedő papságnak, hogy hirdessék ki az Istenházában a szószékről a népnek, hogy a lakosságnak a robot és papi tized alól való fölszabadítását I. Ferenc *) Kossuth Lajos Londonban 1860. január 7-én kelt nyílt levele a glasgowi bizottsághoz. (Irataim az emigrációból II. 124.)
