Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Harmadik rész: Az április 10-iki ütközet
164 VAC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. Görgci szép hadművelete, mondja Pierron tábornok, mutatja, hogyan lehet egy leplező csapattal az oldalmenetelést nagyon szépen födözni.1) A külföldi előkelő szakemberek nyújtotta eme babérkoszorún azonban osztoznia kell Görgetnek Aulich tábornokkal, aki az elfüggönyzés föladatát a csalódás teljes sikerével oldotta meg és másik hadtestparancsnokával, Damjanich tábornokkal, aki az osztrákok balszárnyát, a Ramberg-hadosztályt Vácról elkergette. Aulich fényes hadi műveletének méltatása föladatunk körén kívül esik. Annál nagyobb részletességgel kell azonban Damjanich magatartásával és a váci eseményekkel foglalkoznunk. Minthogy Vác ez időben az osztrákok kezén volt, lássuk előbb ezek szempontjából a helyzetet. Götz tábornok a magyarok jövetelének hírére a Hétkápolna elé sietett csapataival és itt várta be őket. Ugylátszik nem gondolt komoly támadásra. A katonai szakemberek véleménye szerint nem lett volna szabad a városban maradnia, hanem azonnal ki kellett volna üríteni Vácot és a várostól északnyugatra eső halmokon kellett volna állást foglalnia. Ezek a magaslatok a város mögött egyrészről a Duna, másfelől a meredek hegylejtő által képezett országúti szorost előnyösen födik, kiválóan alkalmasak lettek volna, hogy a magyarokat erősen fogadhassa, mikor a város északi végén kijönnek. Ezek a magaslatok egyszersmind a visszavonulást is megkönnyítették volna.2) Götz tábornok azonban azt olyan biztosan még nem tudhatta előre, amit Ramming, Rüstow és a többi katonai iró utólag már láthatott, t. i. hogy a magyarok túlnyomó erővel közelednek Vörösegyház és Váchartván felől Vác felé. így tehát nem róhatjuk terhére azt, hogy hibásan állította föl csapatait. Ellenkezőleg határozott érdeméül kell betudnunk, hogy a helyzetet jól fontolóra véve előnyös állást foglalt el. Mert a városnak ez a déli szegélye önként kínálkozik a védelemre. Szakadozott halmok, a vasúti töltés, a terjedelmes temető sűrű fái és kiálló sírkövei, valamint a Dunába torkolló Gombás patak és ennek egyetlen hídja kiválóan alkalmassá teszik, hogy a gyalogság és tüzérség védőhelyéül válassza. És Götz tábornok ezeket a kedvező terepviszonyokat teljes mértékben *) Devolution actuelle 117. s) äSinter-gelbäUB 493, Di ü ft о го I. 360, Gelich III. 237.
