Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Harmadik rész: Az április 10-iki ütközet
FÖLDVÁRY KÁROLY ÉS A VÖRÖSSAPKÁSOK. 121 zászlóalját, magasra emeli a kezében tartott Szűz Mária lobogót és elkiáltja magát: — Utánam fiúk, hisz' a miénk ez a haza! És a 3-ik zászlóalj emberei sapkáikat szemükre húzva, szokott halálmegvetéssel és vad elszántsággal törnek utána. Közvetlenül a híd előtt, [a__ Lőház kertjében előnyös állást foglalt osztrák vadászok hurrá kiáltása és gyilkoló sortüze fogadja őket. A roham megáll, meginog, mert a puskatűz elnyomja és visszaveri. De csakhamar az előbbi hevességgel foly tovább. Maga Földváry már a hídon van, amikor egy ágyúgolyó kisöpri alóla lovát. О is leesik a sárba és kiejti kezéből a golyók által erősen átlyukgatott zászlót. A lengyel légió egy tisztje fölveszi és visszaadja neki. Az osztrákok makacsul védik a hidat. Szívós ellentállásukon hajótörést szenved a 3-ik és az ezt nyomon követő 9-ik zászlóalj halált megvető bátorsága és elszánt küzdelme. Ugylátszik, hogy minden támadó kísérlet hiábavaló. De a kudarc legkevésbbé sem tudja a vitéz honvédek akaraterejét megtörni. Földváry egy csöppet sem veszti el hidegvérét, bámulatos fürgeséggel, mint a párduc, talpra ugrik, megragadja mostan már saját zászlóalja zászlaját, fölpattan segédtisztjének, Elekes Istvánnak odakinált lovára s vezeti tovább a rohamot: — Előre! Utánam fiúk! Rohamoszlopuk halált megvető elszántsággal megy előre a mindenütt födötten lövöldöző osztrák gyalogság rajvonala ellen. Ilyen csodával határos elszántságnak ellentállni lehetetlen, j Az ellenséget a látvány, amint Földváry lóháton, fején aranypaszomántos piros sipkával és kezében a zászlóval reájok rohan, meglepi és megzavarja. Brandenstein százados elfeled tüzet vezényelni, vadászai pedig meghátrálnak. Csak 60—70 lépésnyire ocsúdtak föl elbűvöltségükből, megfordultak és újból sortüzet adtak. A századost embereitől elvágják és fogságba ejtik.1) *) Az osztrákok azt hitték, hogy nemes Brandenstein Frigyes Herman százados elesett. Jablonowski herceg április 11-én kelt első jelentésében azt mondja róla, hogy megsebesült, másnap (április 12-én) küldött jelentésében pedig a halottak közé sorozza. A való tényállás az, hogy fogságba esett és Debrecenbe vitték. Ott ő maga mondotta el az ütközetről ezt a részletet. A hadi fogságból július végén szabadította ki magát. (2ömter*gelbälig 495, Gelich III. 238, függelék 28. és 29, Haynau báró jelentése Félegyházáról július 29-én, Wiener Zeitung 2. August 1849. No. 182. Seite 2124.)
