Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Előszó - Első rész: Ezernyolcszáznegyvennyolc
10 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. 11. A Habsburgok uralomra jutása óta az elnyomatás szomorú évszázadait nyögte a nemzet. De élt a magyarok istene és mindig támasztott lelkes férfiakat, akik a hazafiság szunnyadó tüzét élesztették. A múlt század elején az önkény uralma alatt sokat szenvedett ország szinte haldokolni látszott. A demokratikus eszmék azonban mindjobban éreztették hatásukat és a korszerű újítások iránt érzett vágyódás megvalósulásra törekedett. A nemzetet öntudatos törekvéseiben egymástól eltérő utakon Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar és Kossuth Lajos, a lánglelkű szónok vezette. Egy világesemény, az úgynevezett februári forradalom hatalmas lépésekkel vitte előbbre a nemzet ügyét. Ez a forradalom február 23-án ütött ki Párisban. Hullámai március 13-án átcsaptak Wienbe s onnan csakhamar elterjedtek Pestre is. Itt az ifjúság Petőfi és fókái vezetése mellett nagy néptömeg csatlakozásával március 15-én (szerdán) délelőtt 10 órakor nemzeti zászlók alatt tüntetést rendezett. A Länderer és Heckenast nyomdája előtt megállván, követelték a nemzet 12 pontba foglalt kívánságának, majd Petőfi egyik költeményének kinyomatását. A nyomda egyik tulajdonosa, Länderer Lajos1) az iroda ajtajában állott és engedett a kívánságnak. Az összegyűlt tömeg pedig, noha sűrűn hullott az eső, példás türelemmel várta a cenzúra nélkül kinyomatott első magyar példányok elkészültét.2) A pesti események egy szemtanúja a délután 5 órakor érkezett vonattal jött haza s a Széchenyi-utca 2. sz. alatti Tragor-, akkor még Mitterhoffer-ház földszintjén (a mai posztóraktár helyén) elhelyezett Steinhauser-Ше kávéházban, melyet Füstösnek hívtak, — mert vágni lehetett benne a füstöt, — egy magával hozott példányt a teke-asztalra lépve hangosan fölolvasott. Utána Petőfi Nemzeti Dalát szavalta el. Az egybegyűltek kitörő örömmel és zajos tetszéssel fogadták a lelkesítő költeményt és szájról-szájra adták a szent esküt. Másnap 16-án, (csütörtökön) a városházára kitűzték я szabadság zászlaját, később valamennyi tornyon a nemzeti lobogó lengett. *) 1854. február 1-én halt meg Vácon s itt nyugszik a középvárosi temetőben. 2) Pesti Hírlap 1848. március 16-iki, csütörtöki szám, Életképek 1848. március 26. szám, 405. lap.
