Tragor Ignác (szerk.): Váci hősök, halottak, hadifoglyok és harctéri sebesültek 1914 - 1918-ban (Vác, 1933)
A hősök
69 32. gyalogezredhez, ahonnan a kiképzés és tiszti-iskola elvégzése után áthelyezték a 35. gyalogezredhez, mely az orosz invázió elől Máramarosszigetről Balassagyarmatra költözött át. Onnan ment a 10-ik menetzászlóaljjal 1915. május 2-án a gorlicei áttörés napján a harctérre. Nem sokat utaztak, Szina volt az utolsó vasút állomásuk. Az oroszok akkor már visszavonulóban voltak a Kárpátokból, 14 napig gyalogoltak az uzsoki szoroson keresztül, míg Przemysl előtt utolérték őket. Ott voltak az első nehéz harcok. 12 napi kemény küzdelem után visszavonulásra kényszerítették az oroszokat és változatos, nehéz harcok között üldözték Lembergen és Bródyn keresztül az Ikváig. Ezután állandóan háborúskodtak. Mindennap lövöldöztek egymásra, az éjjeleket folyton készültségben töltötték, összefüggő lövészárokról szó sem volt. Minden ember csak egy olyan gödröt túrt magának, ami a golyó ellen megvédte. A nehéz élelmezési viszonyok és rendes tisztálkodás hiánya súlyosan nehezedett rájuk. Élelmet egyszer kaptak naponta, éjjel 10-12 óra között. Éjjelt-nappalt, jó és rossz időt, az augusztusban már hideg galíciai éjjeleket állandóan a szabadba töltötték anélkül, hogy az ellenség közelsége miatt tüzet rakhattak volna. Ezek a nehéz viszonyok és a sokszor véres harcok okozták, hogy az ezred a minden hónapban küldött menetzászlóalj* pótlátlást 1200 embert havonként felemésztette és többször 2-300 emberre olvadt le. De viszont mikor néha 2-3 napi pihenőhöz jutottak, már az első nap kipihenték magukat és a többi időt szórakozásra fordították. Mielőtt kipihenhették volna az Ikvánál a nyári hadjárat fáradalmait, még egy kemény har* cot kellett végig csinálniok. Novo* Alexi* niecztől délre, Gontova mellett, a 424 magaslatot, mely az egész kritikus helyet uralta, a 33. gyalogezred két nap alatt háromszor foglalta el, de az oroszok mindannyi* szór visszaverték őket. Szeptember 18*án délután 5 órakor — csekély veszteséggel —ismét elfoglalták a hegyet. De még mielőtt elrendezkedhettek és valamennyire beáshatták volna magukat, 6 órakor az oroszok ellentámadásba mentek át és az est leple alatt meg* közelítették őket, oldalukba és hátukba kerültek. Óriási zűrzavar támadt: az oroszok egetverő hujjá kiáltásai miatt lehetetlen volt vezényelni, Nyáry Pál a sötétségben pedig nem lehetett megismerni, melyik az orosz, melyik a magyar? Fegyve* rüket nem használhatták, csak a szuronyt. Közelharcra, kézitusára került a sor. A rend felbomlott. 5*15 csoportok alakultak, ezek részint puskatussal verték, vagy szuronnyal szúrták le az eléjük kerülőket. Sokkal meg* történt, hogy a szembejövőről nem tudván, hogy orosz*e, vagy magyar? a sapkáját fogta meg. A tányérsapkáról ismerte meg az oroszt és leszúrta. Nyáry, minthogy a pisztolyát már kilőtte, a vele volt két küldönc társaságában kézi ásóval vert szét egy nagyobb csoport
