Tragor Ignác (szerk.): Váci hősök, halottak, hadifoglyok és harctéri sebesültek 1914 - 1918-ban (Vác, 1933)
A hősök
63 déken vitte szakaszát ezredéhez Romániába. 1918-ban főhadnagy lett. Édesapja betegsége rövid időre hazaszállította, majd ismét visszatért a harctérre, míg végül a kereskedelemügyi miniszter a harctéri szolgálat alól felmentette. Tulajdonosa még a Károly-csapatkeresztnek is. Meixner Károly asztalos, a Vámos és Meixner váci cég beltagja, egy szapőr zászlóalj szakaszvezetője a mozgósításkor vonult az északi harctérre. 1914. december 15-én Galíciában gránáttól találva csapata élén hősi halált halt. Meixnert halála előtt nyolc nappal tüntette ki a hadvezetőség a kis ezüst vitézségi éremmel és léptette elő őrmesterré. Meleg György 40 éves református vallású kéményseprő, született Vácon 18?T-ben. A m. kir. 1. honvéd-gyalogezred népfelkelője volt. 191Г. október 28-án oláh fogságba jutott és ott halt hősi halált. Mende Géza a cs. és kir. gyalogezred tartalékosa 1914 őszén megsebesült. 1916-ban Omszkban volt hadifogoly. Menzyk Ferenc joghallgató, Menzyk Gyula hajóskapitány és Hufnagel Mária róm. kát. vallású szülők egyetlen fia, született Vácon 189Г. október 24-én. Elemi iskoláit a felsővárosi iskolában, gimnáziumi tanulmányait a piaristáknál végezte. Az érettségi után 1915- ben a budapesti egyetemen a jogra iratkozott be. Jeles cserkész volt és tevékeny részt vett a váci cserkészcsapat megalakításában. Ö írta a váci cserkészinduló szövegét és dallamát, melyet még ma is énekelnek. 1915. október 1-én a 32. gyalogezredhez egyéves önkéntes^ nek vonult be. 1916 február havában egy menetzászlóaljjal az északi harctérre vitték és a 4. századdal azonnal tűzvonalba került. Június 9-én az F32. zászlóaljat Bródytól északra ellentámadásra rendelték. Több napi erőltetett meneteléssel a Styr folyó mentén Bereszteczkónál vették fel a harcot az előnyomuló oroszokkal. A zászlóalj később mint hátvéd szerepelt és július Г-től 21-ig úgyszólván állandóan tűzben volt. Menzyk a 4. században volt rajparancsnok és halált megvető nyugalommal küzdött. Nappal 10-12 soros tömegtámadásokat vertek vissza, éjjel visszavonultak és állásokat készítettek, hogy reggel újból felvehessék a harcot a nyomukba lépő oroszokkal. Kimerülve és éhségtől gyötörve érte őket július 21-én a déli órákban az Menzyk Ferenc oroszok támadása Komorowka határmenti községnél az Antonin Felow nevű tanya mellett. Nyolc rohamot vertek már vissza, de a kilencediknél sikerült az ellenségnek állásaikba bejutni. Ekkor parancsot kaptak a visszavonulásra, de sajnos erről már nem tudtak mindenkit értesíteni s így — mivel ő hősiesen kitartott és embereit nem engedte visszafutni, — az ellenség hátuk mögé került. Minthogy az utolsó percig lövöldözött az előre törő ellenségre, hátúról lelőtték. A legfelsőbb hadúr 1926 májusában a bronz katonai érdeméremmel tüntette ki az elesett hőst.
