Tragor Ignác (szerk.): Váci hősök, halottak, hadifoglyok és harctéri sebesültek 1914 - 1918-ban (Vác, 1933)
A hősök
61 az oroszok a hadosztály huszárait vörös ördö* gök^nek. Az ütközetben együtt vett részt Gyula öccsével, aki súlyos lábsebével orosz fogságba került, ő azonban néhány horzsoló lövéssel megmenekült a második lován, mert az elsőt géppuskával kilőtték alóla. Néhány nap múlva résztvett a Podhajce mellett vívott ütközetben, mely súlyos áldozatokkat járt mind a két részről. Drohobics előtt egy falut kellett kikutatnia öt huszárjával. A falu alá volt aknázva, kozákokkal és gyalogos orosz katonákkal megszállva. Noha a halál torkával volt egyenlő a parancs teljesítése egy halott és egy sebesült árán mégis fényesen sikerült. Ezért a bátor és eredményes magatartásáért a király soronkívül főhadnaggyá léptette elő. Néhány kisebb ütközet után a Jasionka-Solna és Nahujovice melletti három nap és három éjjel tartó ütközet következett. A karmadik napon délután az éhségtől és fáradságtól elcsigázott százada annyira kimerült, hogy nem törődve a nagy ágyúzással a rajvonalban aludt. Este a hadosztály parancsnoka rendeletet adott ki, hogy dicsérje meg a legénységet azért a bátorságért, hogy a legnagyobb ágyútűzben megtartotta higgadtságát és aludni tudott. A negyedik nap délutánjáig folytatódott az ütközet. Ekkor egy srapnelgolyó a felső combján súlyos sebet ejtett úgy, hogy csak nagy erőfeszítéssel tudott a rajvonalból viszavánszorogni. Három hónapig feküdt sebével Budapesten a Dollinger-klinikán, ahol sikeresen kioperálták a combjába fúródott srapneU golyót. Felgyógyulása után visszatért a harctérre és résztvett a gorlicei áttörésben. Az oroszok futva menekültek az üldöző huszárok elől és csak Besszarábia határán állottak meg. Itt ismét álló harcok következtek. Egy szerencsétlen éjszaka a huszárok mellett az öszszekötést tartó cseh csapatok visszavonultak és beengedték az oroszokat úgy, hogy ezek hajnalra a lóról leszállóit lovasság hátába kerültek. A huszárok azonban nem akarták magukat megadni. Irtózatos vérengző harc fejlődött. Meiszner főhadnagy előbb két könynyebb sebet, majd egy súlyos ütést kapott a fejére. Elájult és orosz fogságba került. A cserkeszek előbb mindenéből kifosztották, azu=tán, —' mert egyiket mellbe vágott közülük — felakarták húzni egy fára, csak egy orosz tiszt közbelépésére menekült meg a haláltól. El-Dr. Meiszner János hurcolták Chotinba, hol börtönre vetették többi elfogott tiszttársával együtt. Innen Kameniec^Podolskiba, majd Kazánba vitték. Ott egy bűzös, azelőtt tifuszos betegeket befogadó, sörraktárból átalakított barakba helyezték. Hetekig csak penetráns illatú hallevesnek csúfolt moslékos vizet kaptak tíz személyenként egy lavórral. Egy hónapi kazáni tartózkodás után a Volga menti Tetjusi községbe került. Itt valamivel enyhült a sorsa, mert havonta 50 rubel fizetést kapott, amiből élelmezhette magát, sőt egy rend alsóruhát is vásárolhatott. Két hónap múlva a Krasznojarszk melletti
