Tragor Ignác (szerk.): Váci hősök, halottak, hadifoglyok és harctéri sebesültek 1914 - 1918-ban (Vác, 1933)
A hősök
20 1896. november 16-án. Iskoláit itt járta szülő városában. Mint VIII. osztályú gimnáziumi tanuló vonult be 1915. május 15-én a cs. és kir. 32. gyalogezredhez. 1915. október első napjaiban a 15. menetzászlóaljjal mint önkéntes őrvezető került az orosz harctérre, az Ikvához. Ott lett december 23-án tizedes és mint ilyen 1916. augusztus 6-án Zwichynnél megsebesült. Hosszabb kórházi kezelés után 1917 februárjában a pótzászlóaljnál szolgált és március-június hónapokban a tartalékos tiszti-iskolát végezte Pomázon. 1917 július elején a cs. és kir. 68. gyalogezredhez helyezték át. Július 23-án zászlóssá nevezték ki. Az Örkényi géppuskás tanfolyam elvégvése után 1918 január elején a román harctérre, május 1-én pedig a 132. gyalogezreddel az olasz harctérre, a Piavéhoz került. Ott lett augusztus 20-án hadnagy és mint ilyen vett részt az utolsó ütközetekben. A Károly-csapatkereszt tulajdonosa. Csaszíulik Vilmos joghallgató született Budapesten .1892. október 22-én. Elemi és középiskoláit Vácon végezte, azután a jogi pályára lépett és mint harmadéves joghallgató egyévi önkéntesként vonult be 1914. október havában a budapesti 30. honvéd-gyalogezredhez. Kiképeztetése után 1915. január elején mint önkéntes-tizedes ment ki az északi harctérre és még e hó utolsó napján Kirlibabánál orosz fogságba jutott. Az oroszok Kieven, Penzán és az Uralon keresztül a szibériai Kurgánba szállították, majd innen Tomszkba, hogy néhány hónap múlva Bijszkben találjon tábort. 1916 év őszén ismét szállításra került a sor most már egy állandóbb helyre, a Bajkál tó környékén levő szibériai garnizonba, Bere* zovkába. Hosszú három év eltöltése után az oroszok keletre indították a tábort s így eljutott 1918 őszén Nikolszk-Usszuriszkba. Itt már különféle munkák vállalására volt kény* télén, hogy a gyenge élelmezést pótolja. A fehér*uralom tüzérségével Vladivosztokba ke* rült. Ott kiütéses tifuszt kapott és felgyógyu* lása után ismét a nikolszk*ussziriszki hadi* fogolytáborba került vissza, míg 1920. október l*én Vladivosztokban az amerikai Vöröske* reszt hajójára szállhatott. Hosszú hajóút után 1920 november közepén Triesztben szállt partra. 1920 november 23*án érkezett haza Vácra és ismét felvette tanulmányainak elsza* kadt fonalát, s egyszersmind városi tisztviselő lett. Ez idő szerint tanácsnok. Csáki József földműves született Vácon 1890*ben. Mindjárt a mozgósításkor vonult be az 1. honvéd*gyalogezredhez. Az orosz harctérre vitték. Ott egy ütközetben megsebe* sült és 1914 szeptember 28*án az ungvári katonai kórházban hősi halált halt. Csáki József földműves Csáki István és Hajna Mária fia, született Vácon 1884*ben. Mint a cs. és kir. 13. huszárezred őrvezetője vett részt 38 hónapon át a hadjáratban. A Károly-csapatkereszt tulajdonosa. Csámpai Géza Csuka néven volt ismert és kedvelt zenekarvezető. Mint honvédnépfel* kelő 1915*ben vonnlt be katonának. Az olasz harctérre vitték. Doberdón comblövést kapott és Budapestre hozták. Le kellett vágni a lábát. Két mankóval került haza szülővárosába, mint rokkant hős és átvette bandája vezetését. De alig egy évig működhetett, mert a harctéren szerzett tüdőbaja mindjobban elhatalmasodott rajta, majd ágynak döntötte és 1917. május 24*én kioltotta 43 éves életét. Róm. kát. vallású volt. Csámpai István népzenész született Vácon 1877. június 7*én. Előbb a Csuka né* ven ismert Csámpai Sándor bátyja, majd Lovászi Feri zenekarában működött mint nagybőgős. 1898. október l*én vonult be ka* tonai szolgálatra és a 38. számú közös gya* logezred zenekarában játszott 3 és fél évig. A mozgósításkor 1914 augusztus 4*én az 1. honvéd népfelkelő gyalogezred kötelékében
