Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
II. Gótikus emlékek
6 teleiére üvegablakot készíttetett, a saját és ro* konai képét festette rá. A váci vártemplom, mely I. Géza király és Vác első püspökeinek temetkező helye volt, fogadta magába 1241 március 17-én a város és vidékének a tatárok elől idemenekült lakosságát, de megvédeni nem tudta. A tatárok elpusztították, annyi idejük azonban még sem volt, hogy minden kövét megsemmisítsék, s így alapjai megmaradtak. Az 1912. évi ásatáskor meg is találtuk félkörben végződő apsziszát, egy román ízlésű oszlopfejezetet ábrázoló szenteltvíztartó töredéket, egy szintén románkorbeli turbán alakú díszítménytöredéket és több faragványos követ, kétséget kizáró bizonyítékául annak, hogy a Géza ki* rály által épített templom kora ízlésének megfelelően félköríves volt. A Bancsa-nemzetségbeli István püspök a tatárjárás után köriilbástyáztatta Vácot és újra felépítette a Boldogasszony templomát, még pedig valószínűleg a Géza király által épített templom alapfalaira, de bizonyára az akkori idő divatja szerint csúcsíves stílusban, mert a XIII. század közepén már nálunk is a csúcsíves stílus váltotta fel a román ízlésűt. A IV. Béla király által Vácra telepített németek ugyanekkor szintén építettek egy templomot a külső várban. Ez a Szent Mihály főangyal tiszteletére emelt templom a mai Konstantin-téren állott és szintén félkör-íves volt. Alaprajzát megőrizte számunkra az 1680. évi katonai térkép, melyet Bécsben a K. u. K. Technisches Militar-Comitée gyűjteményében találtam és a Vác vára és képei című könyvemben közöltem. Ezen a mérnöki kéziből származó térképen láthatók a templom három hajója és a boltíveket tartó oszlopai. Tornya a homlokzattól balra, a mai takarék* pénztári épülettel szemben állott. Félkörű apsziszai és egész szerkezete határozottan rominán ízlésre vallanak, tehát még a régi stílus szerint épült. Ez a templom volt az, melyet a reformátusok a török hódoltság idején hasz* náltak. Az 1680. évi térképen még egy temp* lomot látunk, mely az Argenti*ház helyén állott. Katholikus templom volt, de semmiféle történeti följegyzésünk nincs róla, pedig szin* tén romáivkorbeli alkotmány. Ritka alaprajzi megoldást mutat azért, mert kéthajós. Két fél* köralakú apszisszal van egymástól oszlopokon nyugvó boltívekkel elzárva. E korszak végén feltűnnek már a kőházak, paloták, az egyházi és világi előkelő* ségek lakóházai. A szakadatlan építkezések természetesen maguk után vonták a díszítő*művészetek fel* virágzását. Püspökeink pompaszereteíe és az istentiszteletek fénye emelésének vágya ma* gyarázza azt a törekvésüket, hogy minél éke* sebb templomi edényekkel és egyházi ruhák* kai szereljék fel kincstáraikat. Ha ehhez hozzávesszük; hogy a nemesség is szerette a fényűzést, a cifra ruhákat, a díszes nyereg* szerszámokat, a művészi veretű fegyvereket, természetesnek találjuk, hogy nagyszámú ötvös, aranyfonó, rézműves, kardcsiszár stb. iparos találhatott Vácon foglalkozást. Okiratos emlé* kék híjján csak az ötvösök iparművészeti te* vékenységére tudunk rávilágítani. (I. Géza király Neskő nevű ötvöséről már megemlé* keztünk.) Ez a művészi iparág kedvelt és jövedelmes lehetett, mert az ötvös*céh 1423* ban művészi szerkönyvet festetett a váci püs* pök illuminátorával. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy azt a kardot, melyet 1896*ban Cső* rögben találtak, váci kardcsiszár készítette. Ezüstbeíétű fonadékos díszítésénél fogva Ka* roling*korbeli típushoz tartozik és Szent István kardjához hasonló. A váci ötvösipar nagy fejlettsége egy* felől, másrészről pedig az a pazar bőkezűség, mellyel Szent László király a váci székes*
