Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
V. A barokkművészet
farka virágok közül márvány- és bronzszobrok alakjai villannak elő. Szökőkutak halk csobogása hallatszik, majd láthatók lesznek a szoborművek is, melyek mithoszi alakjai kagylókat, rákokat, halakat és más vizi állatokat tartanak a kezükben, hogy szivárványos vízsugarak törjenek elő belőlük. A palotában aranyozott famennyezetekkel és művészi képekkel díszített óriási termek kötik le figyelmünket. Ebédlők, társalgótermek, hálószobák és vendéglakosztályok mellett külön képtár- és könyvtárszobák elégítik ki a kényelem és művészet követelményeit. A házi kápolnában faragott oltárok és művészi márványszobrok emelik az ájtafos lelkeket az égi magasságba. A többi épület is egy-egy remekmű. Noha gondozott kert közepén állnak, lapos tetejükön — miként ez a délvidéken ma is szokásban van — függőkertek pompáznak. Amerre csak tekint a szemünk, ritka drága és csodálatos dolgokat lát, szívünk megtelik a művészet és természet harmonikus szépségeivel és megelevenedik előttünk az egész kor ragyogó pompája. De szálljunk le a képzelet szárnyáról és tépjük le az idegen tollakat, melyekkel nem akarunk dicsekedni, hogy helyreigazítsunk egy művészettörténeti tévedést. A M. Nemzeti Múzeum régiségtárának egyik teremajtaja fölé egy fél életnagyságú, a Szent Szüzet a gyér* mek Jézussal ábrázoló dombormű van befalazva. Fölirata szerint Báthori András készíttette 1526-ban. Ennek semmi vonatkozása Báthori püspökünkkel és nem is a régi vár* templom helyén találták. Ez a művészi relief gróf Alfhann Mihály Károly váci püspöknek Mária nevű testvére utján jutott Vácra. Ez a Mária 1Г2Г*Ьеп Prágában kelt egybe báró Sickingen táborszernaggyal, aki őt Vácra hozta. Az 1815-ben Kálmánházy László váci püspök által a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott dombormű valószínűleg a Prá* gában 1613-ban elhalt Báthori Zsigmond hagyatékából került a Sickingen-család tulajdonába. A renaissance-korszakot tárgyalva, meg kell még emlékeznünk Báthori püspök koporsójáról és sírverséről. Tudvalevő, hogy Althann püspök a Ferenc-rendieknek a vár helyét engedte át. Ennek a területnek — írja Róka kanonok Alt- und Neu*Waitzen című könyve 42. lapján — a szerzetesek egyébként is jó hasznát vették. A régi épületek alapfalaif kiemelték és a roppant nagy kockaköveket pompásan felhasználták templomuk és kolostoruk építésénél. Az alapozási munkálatoknál olyan sírokat is találtak, melyekben csontvázak mellett kicsi keresztek és aranygyűrűk is voltak, aminőkkel püspököket és prépostokat szoktak eltemetni. Ráakadtak Báthori püspök vörösmárvány sírfödelére, melyből Szt. Ferenc élelmes szerzetesei egy közös mosdómedencét csináltak. Karcsú Arzén ferencrendi házfőnök azt írja Vác város története című munkája V. kötetének 146. lapján, hogy a sírkőből fejmosó medencét készítettek. Ez a refektórium falába illesztett edénymosogatásnál használt vörösmárvány-faragvány 1 méter és 65 centiméter magas és négy darabból van össze* téve. A felső kagyló 77 centiméter széles és ЗГ centiméter magas. A két függőlegesen egymásmellé helyezett fülkelap 78 cm. hosszú és 75 cm. széles, a csigavonalas díszítésű alsó kagyló 81 cm. széles és 50 cm. mély. Igen vastag márványlap mind a négy. Meg* munkálásuk barokk jellegre vall. Lehet, hogy koporsó, sőt épen Báthori püspök koporsója volt, miként régi forrásaink állítják, arra való hivatkozással, hogy a fedőlapon sírverse is ki volt faragva. Ezt a feliratot Pray 1774*ben megjelent Specimen Hierarchiáé Hvngaricae című könyve I. kötetének 349. lapján — a váci püspököket felsorolva — ezzel a meg* jegyzéssel közli: Epitaphium de illő hoc exstat. 24 ...................... -..............
