Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
V. A barokkművészet
22 kutat, három oltárt és egy szentségházat tulajdonítanak neki. Visegrádi Madonnáját az esztergomi primási múzeum, diósgyőri domborművét pedig a Nemzeti Múzeum őrzi. Dalmatának tág tere nyílt Vácon és Nógrádon, hogy hatalmas művészi tehetségét csillogtassa. Valószínűleg 1485-ben, a váci országgyűlés évében, jött Vácra, mert a székesegyház egyik tábláján ezt az évszámot találjuk. A Báthori püspöknél vállalt munkálataival 1498-ban készülhetett el. Nógrádban helyreállította és részben újra építette a püspöki várkastélyt és több nagyszerű épületet tervezett. A vár közepén egy tornyot is épített. Ebbe a püspök nevét és a három sárkányfogat feltüntető címerét is bevéste. A művészettörténetírók még több, a XV. századból való magyar műemlékkel hozzák kapcsolatba Dalmata nevét, de hogy valóban ő alkotta-e azokat, még bebizonyításra szorul. Újabban neki tulajdonítják Mátyás királynak és Beatrix királynénak a bécsi Művészettörténeti Múzeumban lévő, márványból készült domborművű arcképeit is. A XVIII. század második felében élt Karajnin horvát költő azt énekli róla, hogy Vácon olyan műveket hozott létre, melyek még most is fölkeltik a világ bámulatát. Mátyás király nagyra becsülte Dalmata művészetét és érdemeiért 1488 július 25-én Bécsben kelt oklevele szerint a Kőrös vármegyében levő Majkovec várát ajándékozta neki. A királyi adományt azonban nem sokáig bírhatta, mert előbbi birtokosa, a vránai perjel, Mátyás király halála évében, 1490-ben fegyveres erővel kényszerítette őt a birtok elhagyására. Mátyás király halála után elhagyta az udvart, de még aligha távozott az országból. Valószínűleg itt dolgozott még segédeivel Magyarországon vidéki főurak és főpapok megrendelésére, de az is lehet, hogy visszatért Rómába. 1498-ban Velencében dolgozott, 1509-ben pedig Anconában bukkant fel, ahol Beato Girolamo Gianelli síremlékét készítette az ottani székesegyházban. Ez az utolsó adat Dalmata működéséről. Halálozási éve és helye ismeretlen. István vajda, Báthori püspök bátyja, a váci Nagytemplom sírbolt kápolnájába falazott emléktáblához hasonló márványtáblát illesztetek 1488-ban a nyírbátori templom pitvara fölé. Az emléktáblákat ismertető Leffler Béla azt hiszi, hogy Báthori István és Báthori András az országszerte nevezetes váci püspöki rezidenciában kaptak kedvet épülő családi templomuknak renaissance ízlésben való fölszerelésére. Divald Kornél a sárospataki vár díszkapujának ékítményein Dalmata művészetére jellemző vonásokat állapít meg. Valószínűleg valamelyik tanítványának a műve, mert Dalmata Magyarországon több mestert nevelt.*) A Báthori miseruhát, melynek művészi értékű keresztje magyar munka, az esztergomi főszékesegyház őrzi. A 130 centiméter széles aranyátszövésű hurkos firenzei bársonyból készült kazula mustrája széles, hajlított indákból kinövő fodros levelekből, ananász és gránát^ almákból áll. A keresztjén öt domború gótikus baldachin alatt rácsos-fonadékos alapon Szűz Mária, Szt. Katalin és Szt. Borbála álló, a kereszt szárán pedig Szt. Dorottya és Szt. Margit félalakja. Alul az ecsedi Báthoriak *) Nicol. Isthvánfi Historiarum de rebus Hungaricis libri VIII. 89., XXVIII 403., 623., Tört. Tár. 1857. 18., Száza» dók 1874. 200., Ivan Kukuljevic Sakdnski: Kroatisch» dalmatinische Künstler am Hofe des ungarischen Königs Mathias Corvinus 7., Pasfeiner Gyula: Az építészet I. Mátyás király alatt (Budapesti Szemle LXXIII. 15), Piedl Frigyes: A magyar irodalom főirányai, Hekler Antal: A magyar művészettörténelem (Századok LV. 165), Fabriczy Kornél: Giovanni Dalmata (Kisebb dől» gozatai 142), Dr. Leffler Béla: A nyírbátori ref. templom (Arch. Ért. 1915. 269), Divald Kornél: A renaissance Magyarországon (Beöthy Zsolt: Művészettörténet III. 415) A pécsi székesegyház Szathmári oltára Arch. Ért. XXVIII. 51), Divald Kornél: A sárospataki vár 21., U. a.: Buda» pest művészete 142., U. a.: Művészeink nemzetisége és társadalmi helyzete a középkorban, Társadalom»tudomány III. 411., Dr. Éber László: A váci székesegyház szén» telykorlátja (báró Forster Gyula: Magyarország műemlékei III.), Dr. Lux Kálmán: A budai várpalota Mátyás király korában 36., SzendreLSzentiványi: M. képzőművészeti Lexikona 350.
