Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
IV. A török hódoltság emlékei
18 — a felső lap domború, az alsó homorú — ezután ismét görcs következik, alatta egy kissé domború nagy kerek lap, mely az alatta levő hasonló lapot úgy fedi el, hogy annak alsó szegélye kilátszik, végül három körte és alatta levelek vannak a zsineghez kötözve. A má> sodikon a gomb alatt levelek közt három körte, a görcs után szabadon a keresztbetett békateknőszerű lapok, végül az előbbihez hasonló, de valamivel kisebb körtecsoportozat. A harmadikon ez a sorrend: gomb, szalagdísz, békateknő-lapok, szalagdísz egy gombon, a nagy kerek lap, majd hármas levél, alul csúcsban végződő stilizált gyümölcs. A negyediken két, egymástól levéllel elválasztott körte, görcs, békateknő-lapok, odakötött három körte, alul levélcsomó. Az ötödiken szalagcsokorral odaerősített két nagy stilizált gyümölcs, közepén nagy levél, majd görcs, aztán a békateknős-lapok, ismét görcs, ez alatt egy korong. A hatodikon a gombtól jobbra-balra szalagcsokor, egy nagy levél alatt nagy körte, odakötve két kisebb levél közt, alul egy oda^ kötözött nagy levél alól két uborkaszerű gyümölcs látszik ki. A hetediken három levél, három körte, alattuk és körülöttük levelek, a görcs alatt szabadon békateknőszerű lapok, végül szalaggal ráerősített három körte levélcsomóval. A nyolcadikon két körte alatt egy levél, a görcs után szabadon a békateknős lapok, végül a nagy kerek lap. A kilencesdiken gombosvégű pálcához két körte van szalagokkal odakötözve, a körték mellett nincs levél, alattuk egy kisebb gömb után a pálcához szalagokkal vannak odaerősítve a kereszt^ befektetett teknő-lapok, alattuk egy nagy kerek lap. A tizediken ázz a sorrend: teknős-lapok, két körte, ismét két körte. A tizenegyedik mintája a kilencedikéhez hasonlatos, de a teknős és a körlapok kisebbek. A tizenkettediken a gomb alatt szalagcsokorral odaerősített két nagy makkot látunk, alatta tölgylevelek, aztán a teknős-dapok, végül szalagcsokor, hás rom körte, alatta levelek. A tizenharmadikon a szalagcsokrokkal díszített kötélen két körte lóg nagy levelekkel, alattuk ugyancsak két körte, szintén levelekkel, alul egy csukott béka-teknő az élével. A tizennegyediken a kötélhez szalag van erősítve, a görcs után szabadon a teknős-lapok, majd két nagy stilizált gyümölcs egy nagy levéllel, alattuk két levél körvonalai, szalagcsokor és a nagy körlap. A tizenötödiken pálcához erősített háromhárom kerek gyümölcs és pedig felül kettő, alatta egy, közöttük és alattuk egy-egy levél, gomb, teknős-lapok, gomb és a nagy körlap. Végül a tizenhatodikon kötélről lelógó két vízszintes levél, a középen lefelé áll jobbról^ balról egy-egy körte, alattuk levél, a görcs után szabadon a keresztbefektetett békateknőss lapok, ismét görcs és alatta a nagy kerek lap. Valamennyi oszlopnak a túlsó lapját szintén faragványok díszítik, melyeknek rajza hasonlít, de nem egyezik a felsoroltakkal.*) Ha ezeket a lendülettel és bájjal készült gondos kivitelű kompozíciókat szemléljük, gyönyörűséggel és csodálkozással látjuk, mint finomul át a kemény kő az ihletett mester keze alatt műremekké. Egy-egy kődarab mindmegannyi láncszem, mely összefügg egymással és hűségesen tükrözi visza azt a fényt és ragyogást, mely Mátyás király uralkodását és Báthori püspök kormányzását jellemzi. Éber László olasz analógiákból vont következtetések alapján azt hiszi, hogy a balluszíerek készítőjét Felső-Olaszországból, a Cornotó vidékéről, bevándorolt dekoratív szobrászok között kell keresnünk ; minthogy azonban Galeoíto Marzio följegyzéseiből tudjuk, hogy Báthori püspök a Mátyás király által udva*) Érdemesnek tartjuk itt megemlíteni, hogy dr. Lux Kálmán műépítész ezek után a váci balluszferck változatos mintái után készíttette Lillafüreden a Palota-szálló mcllvédpárkányait.
