Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
IV. A török hódoltság emlékei
MÁSODIK FEJEZET. GÓTIKUS EMLÉKEK. Pompakedvelő vegyesházi királyaink idején hatalmas fellendülésnek indultak a művészetek, melyek közül az építészet a legrégibb, mert hiszen ennek a méhében fogant a szobrászat, a festészet és a díszítőművészet. A föld gyomra is ezeknek az emlékeit őrizte meg számunkra az épületek alapfalaiban és faragott köveiben. Kifejeztük már azt a megokolt véleményünket, hogy Bancsa püspök a tatárjárás után a Géza király által emelt székesegyház alapjaira építtette a maga templomát és pedig, minthogy már abban az időben a román stílus divatját múlta, az új művészi ízlésnek megfelelően, gótikus építési modorban. Azt a feltevésünket, hogy a várbeli székesegyház a XIII—XV. században csúcsíves volt, a vár helyén talált leletek is igazolják. Azok az építészeti töredékek, melyek múzeumunk 1912. évi ásatása alkalmával kerültek felszínre, a román kor, a gót és a renaissance-ízlés bélyegét viselik magukon. Találtunk egy román, illetve átmeneti stílusú pillér részletet, melynek tektonikus szerepe azonban meg nem határozható. Másik lelet-tárgyunk egy nagy késői gótízlésű kőkeresztes ablak keretköve, a vízszintes gerenda csatlakozásával. A gótika váci virágzásának kétségbevonhatatlan bizonyítéka az ugyanekkor talált homokkőből faragott, mérműves díszítésű ablakíalp alatti mellvédkő, mely mint faldísz, egyenlő magasságban futott körül a templomon. Hogyha ennek az óriási kőnek hatalmas méreteit szemléljük, fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen roppant építménynek kellett lenni annak, amelynek díszítő része volt. Magassága 83 centiméter, eredeti hossza 1 méter és 13 centiméter volt. Efölött a vakmérmű díszítés felett 40 centiméter széles ablakmező volt, amennyiben a mellvédkőnek díszítése az ablak osztásával összeesett. A csúcsíves művészetnek Vácon fennmaradt legszebb alkotása és legfényesebb bizonyítéka székesegyházunk gótikus voltának a Doymus spalatói érsek által a váci vár-=templomban 1434-ben emelt emlékmű jellegzetes táblája. Ez a nagy dimenzióban épült késői gót alkotás nem maradhatott volna meg a román környezetben, mert nem illett és nem érvényesülhetett volna stílusának különbözősége miatt, miért is teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a templom maga is csúcsíves volt. Ennek a hosszúkás alakú homokkőtáblának alsó része ívalakú, annak jeléül, hogy rendeltetése idején — mint zárókő — boltozat fölött volt elhelyezve. Szélessége 1 m., a kiugró részekkel 1*16 m. Két sorban álló, domborított, gótikus betűi ezt adják tudomásunkra: fMxCCCC XXXIIIIx D x DOYMUS X ARCHI EPS x SPALATENSIS x FECIT x FIERI (Doymus spalatói érsek úr állíttatta 1434-ben.) Hogy miként került ez a feliratos kő Vácra, arra nézve az érsek életrajzi adatai vezetnek nyomra. Giudici Doymus (Domnius
