Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
Mellékletek
151 részleteket mutatva, minden összeműködik; oly levegő van Vácon, mely szinte életet ad, csak pár órai itt tartózkodás, egészen felfrissíti az embert. Méltán mondta dr. Argenti Döme orvos és kir. tanácsos: Csak egy Vác van a világon! Itt tisztábban lát a művész szeme s akár a pacsirtás vetések között jár, akár a Duna kék habjain úszik vele a hajó, akár a hegyek között barangol, honnan ellátni Budapesttől Visegrádig: mindenütt egy édes érzés tölti be szívét s szelleme emelkedik fel, fel, magasan. Innen magyarázható, hogy több festőművész oly nagy vonzódással tartózkodott ezen a helyen. így nemzetünk büszkesége: Lotz Károly egy időben szintén Vácon tartózkodott s az a végtelen bűbáj, ami Vác vidéke felett lebeg, erősen hathatott az ő örök fiatal szellemére is. Az a szépségesen szép Hétkápolna, amely Mária tiszteletére épült, amelyhez vezető remek fasorok annyi áhítatos búcsúsnak nyújtanak üdítő árnyékot; az a bájos Csávolszkyliget, mely a Hétkápolnától a Dunáig terjed s a legendaszerűen gyógyerejű forrás a kápolna mellett, melyből aki iszik, testi-lelki bajából meggyógyul s mindig visszatér Vácra, s a Dunapart, melynek kimeríthetetlen természeti pompát kölcsönöz a lenyugvó nap hatalmas színragyogása, s a vízben a sok vízimalom, a többször látható különféle gőzhajó, a Dunán túl vonuló hatalmas Vértes hegylánc mindmegannyi bűvös látvány.“*) Az Althannoktól és Migazzitól örökölt arculatát a város mindmáig megőrizte. A főtér képének művészi hangulatát csak újabban rontja meg a Deficencia és az Iparbank modern épülete. Pompázó Nagytemplomunkkal és XVIII. századból fennmaradt díszes barokképületeinkkel és műemlékeinkkel büsz* kétkedünk, de fenntartásukkal, jó karba helyezésükkel mit sem törődünk. Országos hírű diadalkapunk, gyönyörű Szentháromságszobrunk, művészi ízlésű lőházi hidunk naprólnapra kopik, pusztul és fájdalom, semmit sem teszünk megmentésük érdekében. Uj épületeket emelnek, új utcákat nyitnak, de ezeket nem hozzák összhangba a meglevőkkel, hanem valami megmagyarázhatatlan terv^ szerűséggel húznak egymás hegyibe-hátába ízléstelen épületeket. Esztétikai érzésünk fölháborodásával kell rámutatnunk a jelen sivárságára, amikor városunk művészetével foglalkozva, a múlt idők gyönyörű emlékeit bemutatjuk, azokat a művészi alkotásokat, melyek szemlélése nemesítő hatással van ízlésünkre, fölemeli lelkünket és fejleszti esztétikai érzésünket, azokban pedig, akikben szunnyad a tehetség csírája, felébreszti az alkotás vágyát. Vajha bevilágítana a művészet a maga tisztító tűzével vezetőink elméjébe, hogy jó akarattal és áldozatos készséggel megmentsék pusztuló műemlékeinket, alkotó munkájukat pedig tervszerű előrelátással és művészi ízléssel végeztessék. Aranyozza be a múlt dicsőségének Vök ragyogó emléke a sívár jelent, hogy utódaink annyi magasztalni valót találjanak majd most emelt épületeinkben, mint amenynyi gyönyörűségünk telik minekünk a Báthori, az Althannok és Migazzi idejéből reánk maradt művészi emlékek szemlélésében. ') Műterem I. évf. 2. sz. Útleírás festészeti tanulmányokhoz alkalmas vidékekről.
