Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
Mellékletek
TIZENHETEDIK FEJEZET. HÍRNEVES MŰVÉSZEK VÁCI VONATKOZÁSAI. Az utolsó felszázad alatt mind többen is többen jönnek Vácra a fővárosból, akiket dbűvölt városunk gyönyörű fekvése és akik elismerték Vác alkalmatosságát közelségénél is tájképi szépségeinek gazdagságánál fogva ura, hogy itt festészeti tanulmányokat tegyenek. Ebben a fejezetben főként azokról a művészekről emlékezünk meg, akiknek működési színtere a főváros volt, de váci tárgyú festményeikkel, rajzaikkal, szobraikkal, vagy érmeikkel az egész ország figyelmét fölkeltették városunk iránt. Spányi Béla festő született Pesten 1852 március 19-én. Az algimnáziumot 1862-től 1866-ig Vácon járta. Édes anyja, Péterfy Karolina, Spányi József sóhivatalnok özvegye itt lakott ekkor Vácon a Fő-utca 71. számú házban. A leendő művész mind a négy osztályban kitűnő volt és amikor itt befejezte tanulmányait, az utolsó rovatot így töltötte ki: jövő hivatása iskolák folytatása. A festészetben Török Ede volt első tanítómestere. Már ekkor csinos képeket festett. Ezeket társai között szétosztogatta. Egy ilyen gyermekkori festményét őrzi dr. Freysinger István minisz* téri osztálytanácsos, akinek az édes atyjával együtt járt. Spányi Bécsben végezte festészeti tanulmányait, aztán Münchenben, Szolnokon és Bodajkon dolgozott. Meghalt Budapesten 1914 június 12-én. Hangulatos tájképei és megkapó zsáner-festményei előkelő helyet biztosítanak nevének a magyar művészettörténelemben. Mészöly Géza festő született Sárbogár* don 1844 május 18-án. Jogásznak készült. Festeni Ligeti Antalnál tanult, azután állami ösztöndíjjal Bécsbe ment Zimmermannhoz és Russhoz. 1870*ben a bécsi akadémián aranyérmet nyert. 1883-ban Münchenben ugyancsak aranyéremmel tüntették ki. Budapesten telepedett le és 1881-ben a Társulati nagy díjat nyerte el. A női festőiskola vezetője volt. Hangulatos tájképeket festett. Gyakran kijárogatott Vácra, mert Posztóczky Iván révén sógori viszonyban volt a Meiszner*csa* láddal. 1887 nyarán Meiszner Edével sétál* gatott Kisvácon, amikor hirtelen magára vonta figyelmét a Duna-utca festői részlete. Nagy gyorsasággal vázlatkönyvébe rajzolta és otthon a műtermében megfestette. De nem volt már az élők sorában, — meghalt Jobbágyiban 1887 november 12-én, — amikor a nem nagy terjedelmű olajfestményt ily címen: Részlet Vácz külvárosából az Országos Ma* gyár Képzőművészeti Társulat 1887 évi őszi kiállításán a VI. teremben 132. szám alatt kiállították. A kép árát a tárgymutató 250 forintban tüntette föl. Megvette 1887 decem*
