Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
III. A renaissance-művészet emlékei
15 inkább a renaissance*szellem sugallata. Azért állíttatta a világi épületek egész sorát, mert Galeoíío szavai szerint csakúgy, mint királya, mindenkinél jobban tudott gyönyörködni a szép épületekben. Az említetteken felül még kanonoki házakat építtetett, főiskolai épületet emeltetett, halastavakat és függőkerteket készíttetett. Nógrád várát is megújíftatta és benne szintén szép épületeket emelt. Költséget nem kímélt, hogy az épületek nagy lelkének méltó emlékei legyenek, írja róla Galeotto Marzio, a magyar humanisták kitűnő történetírója, akinek Mátyás király a bolognai egyetemen tanítványa volt és aki, midőn hazájából Mátyás udvarába menekült, jó barátja lett. Galeotto több ízben volt Vácon szívesen látott vendége és nem győzi dicsérni a fényt és pompát, melyet itt látott. Építkezései egészen megváltoztatták a város arculatát. Báthori püspök 1506 elején halt meg. Nagyszerű templomainak és pazar palotáinak emlékét a teljes épségben és szépségben fennmaradt négy márványtábla, húsz balluszter és több más építészeti töredék őrzi. Valamennyit a vár helyén találták. A balluszíerek közül tizenhat darab a székesegyház hajóját a magasabban fekvő szentélytől elválasztó korlátba van illesztve, négy darab a két Jagelló* táblával együtt a régi kriptalejáró falába, a két Báthori-címertábla pedig a sírboltkápolnába van befalazva. Ezeket mind \T 19-ben találták, amikor a Ferenc-rendiek templomát és kolostorát építették. Eme nagyobb faragott köveket a következő fragmentumok egészítik ki: egy pálcaműves díszítésű párkánytöredék, egy oszloptörzs nyaktagozatú része, egy félhenger alakú oszloptöredék, több ökörszemdíszítésű párkány* és ornamentum-faragvány, ballusztrád*, oszlopláb-, feliratos tábla-, ajtókeret- és címertöredék. Ezeket a városi múzeumban őrzött kisebb művészi töredékeket a Váci Múzeumegyesület 1912. évi ásatásai hozták napfényre. Noha ezek a meglevő maradványok nem alkalmasak arra, hogy képviseljék az egészet, melynek részei voltak, mert ezekből nem rekonstruálhatjuk az egykorú írók feldícsérte építészeti remekműveket, mégis reánk csillognak belőlük a mesteri kéz alkotásainak és a művészi alkotásokban gyönyörködni tudó szellemnek félreismerhetetlen nyomai. Ezek a töredékek is sejtetni engedik, hogy mily finom művészi érzéssel voltak megépítve és milyen pazar pompával berendezve azok a nagyszabású építési művek, melyeket Galeotto Marzio olyan nagy elragadtatással és annyi szeretettel ír le. Lehet, hogy ebbe a nagy általánosságban adott leírásba, humanista szokás szerint, sok színt is vegyít, de ezzel csak a frissiben látott dolgok élénk benyomását kelti és szavahihetőségének értékét emeli. Lássuk most már részletesen az egyes köveket. A sárgaszínű kemény mészkőből faragott háromszög alakú dombormű szélessége 48, magassága 25 centiméter. Közepén egy szabálytalan rombus alakú címerpajzs az ecsedi Báthori-család három — a pajzs balszéléből egymás fölé helyezett háromszöggé egyszerűsített — farkasfogból álló címerét látjuk. Egy tüzet okádó háromnyelvű sárkány (szárnyas* gyík) veszi körül tojásdadad alakban és tartja négy lábának éles karmai között. A sárkányt 14 csipkebogyóhoz hasonló stilizált gyümölcs* bői font koszorú köríti, két oldalához gomb* ban végződő lebegő szalag van kötve. A csúcsban püspöksüveg, melynek szalagja jobbra*balra libeg. A sárkány cseppet sem ijesztő alakja szinte megelevenedik, mert az alkotóművész az általa elképzelt csodás állat* nak nem csupán a formáit adja, hanem hűl* lámoztatja, vibráltatja a márvány felületét. Olyan lehelletszerű lágysággal alkotott remekmű ez,
