Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
Mellékletek
134 első hat osztályát 1885-től 1894-ig Vácon járta, a két felsőt pedig Esztergomban végezte. 1896-ban a mintarajziskolába iratkozott be és mint Székely Bertalan tanítványa, 1902-ben tanári oklevelet szerzett. Továbbképezte magát Bécsben, Münchenben, Velencében stb. Ezekben a városokban festett képeit a Műcsarnokban és Nemzeti Szalonban mutatta be. 1911-ben Vácon a váci festők műveiből kiállítást rendezett. Leginkább tájképeket, interieuröket és arcképeket fest olajban, aquarellben és temperában, de rajzokat és rézmetszeteket is készít. Sok tájképet, utcarészletet és középületet festett Vácról és vidékéről, a Kőkapuról pedig rézkarcot csinált. A gimnázium számára megfestette Halmi László, Randvég Mihály és Arányi Béla igazgatók mellképeit. 1928-ban és 1930-ban a Fehérektemplomának oltárképeit restaurálta. Fábry Dezső festő született 1893 április 23-án Jászfenyszarűn. Iskoláit a Jászságban végezte, azután fölment Budapestre és az Iparművészeti Főiskolán fejezte be tanulmányait 1912J>en. A háborúban a 60. gyalogezred és a császárvadász-zászlóalj kötelékében vett részt és harcolt az orosz, olasz, román és albán frontokon. A kis ezüst vitézségi érem, a signum laudis és Károly-csapatkereszt díszítik mellét. A nemzeti hadsereg megalakulásakor a Ceglédről Vácra helyezett gyalogezredben és az ebből fejlesztett 1. számú kerékpár-zászlóalj kötelékében szolgált 192CR tói 1926-ig Vácon, mint főhadnagy. Ez alatt a hat év alatt nagyon sok váci tárgyú olaj*festményt és aquarejlt festett s a Múzeumegyesület fölkérésére megrajzolta a váci barokkízlésű épületeket. 1926-ban mint kiállító vett részt és művészi képeit a Faluszövetség váci kiállításán aranyéremmel tüntették ki. Ez idő szerint Balassagyarmaton százados. Kassai Vidorról, a hírneves komikus színészről a művészet eme ágánál kell megemlékeznünk, mert váci nyugalmas napjait festészettel, zenével, zeneköltészettel, bölcselkedéssel és naplóírással töltötte. Született Gyálán, Torontál megyében, 1840 február 16-án. Atyja Kossitzki János jegyző volt. Makón tanult a ref. gimnáziumban, de sokkal többet az élet iskolájában. Volt kereskedőtanuló, majd szoba* és templomfestő, végül színész lett. 1861-ben lépett föl először Budán Molnár György Népszínházában. Ott működött 1864-ig, egy ideig Blahánéval együtt, aki akkor csitri leány volt. Aztán vidéken szí* nészkedctt, míg 1869-ben Kolozsvárra került. Ekkor vette feleségül Jászai Marit. 1881-ben került a budapesti Népszínházhoz, innen 1899-ben nyugalomba vonult. Előbb Verőcén lakott, de csak fél évig, aztán november 30-án Vácra költözött. Művészi nevét Vácon tette valóságos nevévé belügyminiszteri engedély alapján. Első rajzíanítója Makón Cseresnyés István volt, aki privát órákat adott. Később Szikora Györgynél volt festőinas. Szikora templomfestő volt, de alkalmilag szobát is festett. Nem sokára Szegedre került Nagy Ferenc festőhöz, onnan pedig Egerbe Kovács Ferenchez. Majd Budapestre ment és Barabáshoz állított be, ez Borsoshoz küldte, akinek festőiskolája volt. Mindketten jeles művészek voltak, de a képírásból nem tudtak volna megélni, azért közös fotografáló műtermet tartottak a Múzeum-kőrúton. Majd egy szobafestőhöz szegődött és szentképeket festett. Gazdája nem tudott túladni ezeken, tehát túladott — rajta. Ebből látni való, hogy Kassai voltaképen festőnek készült, minthogy azonban ez a pályája nem sikerült; a másik passziója, a zene sem bíztatta megélhetéssel, a harmadik művészetre adta magát és színész lett. Színész korában nem ért rá arra, hogy sokat foglalkozzék a képírással, de Vácon ismét visszatért régi múzsájához, a festészethez. Szobájának falait élénk színekkel festett
