Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
III. A renaissance-művészet emlékei
T J vl*l I de Judicibus) Spalató 54*ik érseke volt. Elődje, Aragóniái Pelegrinus érsek alatt spalatói főesperes volt. Mikor Pelegrinus érsek meghalt, kanonok társai előbb káptalani hely* nöknek, majd 1409. decemberében egyhangúlag érseknek választották, de XXIII. János pápa nem ismerte el és 1411. október 19-én Págói Péter faenzai püspököt nevezte ki a spalatói érsekségre. A pápai udvar viszálykodásai miatt csak 1416-ban lehetett rendes érsek. Eleinte Zsigmond király sem ismerte el, de már 1412. év elején kegyeibe fogadta és megválasztását megerősítette. 1413-ban a spalatóiak egy nagyobb küldöttség élén Budára küldték őt a királyhoz, akinek udvarából csak az év végén tért vissza Spalatóba, ahol Spalatói Miklós építészt megbízta Szent Domnius tornyának befejezésével. A spalatóiak szerették őt és ő is ezeket, de mégis el kellett hagynia városát, mert Spalató villongásba került Velencével, amely érdekkörébe vonta, ő pedig nem tudta elvi* selni, hogy Velence kegyelméből legyen Spalató érseke, miért is 1420-ban saját elhatározásából átengedte Págói Péternek érseki székét és az anyaországba költözött, hogy itt élje le élete hátralevő részét. Arra nézve, hogy hol és mikor halt meg, semmi adatunk nincsen, de az a körülmény, hogy építkezni szeretett és hogy Magyarországon csupán csak Vácon végeztetett építkezést, arra a föltevésre jogosít, hogy Vácon élte utolsó éveit és itt is volt eltemetve.*) Városunk legnagyobb és egyetlen középkori építészeti emléke az úgynevezett Hegyesépület. A város éjszaki részén, a Duna partjának emelkedcttebb helyén, ódon házak között áll ez a hegyes tetőben végződő kö* *) A váci kőbe faragott 1434. év után egy évvel később, az 1435. évi országgyűlésen, találkozunk utoljára a nevével. Farlatus: Illirici sacri Eccl. Spalatensis III. 352—-36Г., Fejér: Codex Dipl. X. V. 265., 2Г1„ 296., 310., 311., 313., 31Г., 342. X. VII. 618. X. VIII. 545. etc., Frak» nói Vilmos: A magyar királyi kegyúri jog 509. zépkori épület, mely nevét hegyes tetőzetétől kapta. Ez a csúcsos födél indíthatta dr. Arányi Lajost arra, hogy a részint román, részint gói eredetű épületek közé sorozza.*) Határozott építészeti jellege nincs, de nem is igen lehetett, mert mint erődnek a célja védelem volt, később pedig börtön lett. Legrégibb része a körülbelül tíz méter magas, kúpos födelű, köralapú bástyatorony, melynek külső átmérője hét és fél méter. Építési anyaga apró trachitkövekből van, melyek a vakolatba vannak befalazva. A Duna felé merőleges irányban a mostani színtől számított négy és fél méternyi magasságból falcsatlakozás nyomai láthatók. A fal erőssé* gét és nagy méreteit tekintve valószínűnek látszik, hogy ez is védekezés céljára épült. Felső részén ugyanis egy vékonyabb szárny* fal nyomai látszanak. Közel fekszik most már a feltevés, hogy a vastagabb falon felül a vékony falra fa*folyosót vagy védőerkélyt al* kalmaztak. Ily módon a várbeli katonák fö* dözve voltak. Az erődítések történetéből tud* juk, hogy a harcosok fa*folyosón vagy erkélyen állottak, miért is födözésükre a kőfalakból kiszökő kövekre kisebb mellék védőfalakat építettek. Ezt a mi szárnyfalunkat idők folyamán harcászati rendeltetésétől eltérően a melléhú* zott épület támfájának használták fel. Erre engednek következtetni a mély lyukak, me* lyeket kétségtelenül a szarufák beillesztésére fúrtak. Északi oldalon, helyesen a Duna folyá* sának irányával ellentétben, jóval emelkedet* tebb talajon, a torony háromnegyed magas* ságában külső védelmi falak nyomait találjuk. Ezen az oldalon több szelelőlyuk is látható. A torony belseje kupolaboltozatos pince* helyiség, amelybe közvetlenül nem lehet be* *') Arch. Közi. új f. Vili. 7.
