Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)

XVI. Az utolsó félszázad művészei és műgyűjtői

TIZENEGYEDIK FEJEZET. LOTZ KÁROLY. Lotz Károly született 1833 december hó 16-án Hessen-Homburg német tartománynak Homburg vor der Höhe nevű fővárosában. Édes atyja, Lotz Vilmos, Gusztáv hessen* homburgi hercegnek volt titkára és kedvelt embere. A herceg a múlt század huszas évei­ben osztrák katonai szolgálatban kormányozta Erdélyt. Lotz Vilmos a herceget Erdélybe is elkísérte. Egyízben hivatalos küldetésben járt Budán és ott ismerkedett meg a várpaíika tulajdonosának leányával, Höfflich Antóniá­val, akit azután elvitt feleségül Homburgba. Lotzéknak hét gyermekük született, öt leány és két fiú: Hermann és Károly. Ez utóbbi, a későbbi nagy magyar művész, volt valamennyi gyermek közt a legfiatalabb. Mi­kor Lotz Vilmos 1838 vagy 1839-ben meg­halt, az özvegy mindenét értékesítette, leányait Bécsbe adta a Fräulein Insíitutba, fiaival pe­dig visszatért Magyarországba és mivel Vácon rokonaik voltak, itt telepedtek meg. A rokoni kötelék szálai a siketnéma-intézet egyik taná­rához fűzték őket, de hogy ki volt ez a tanár, sajnos, minden utánjárás mellett sem sikerült kinyomoznom. Lakásuk a Gróf Csáky Ká­­roly-út 20. számú ház első emelete volt. Abban az időben Hajnik-háznak hívták, mert Hajnik Pál képviselőnknek, Magyarország 1848 évi rendőrfőnökének tulajdona volt. Anyagi viszonyaik nem lehettek fényesek, mert a fiatal özvegy leányiskolát tartott fönn a lakásán, melyet nyomozásaim alapján 1843- tól 1849-ig, illetve 1849-ben is bérelt. A kis Karcsi ekkor öt-hat éves lehetett úgy, hogy csakhamar iskolába kellett adni. Már ekkor felébredt benne a művészet iránt táplált hajlama. Lerajzolt egy lovat, ami any­­nyira sikerült, hogy a tanító az iskola falára akasztotta. Majd a piaristákhoz került a gim­náziumba, ahol első eminens volt. Előmene­tele mindenből jeles, erkölcsiségből elsőrendű volt. Neve Locz Károlynak, vallása római katolikusnak van beírva, pedig a Lotz-család református volt. Tanárai rajongásig szerették és, felismerve benne a művészi tehetséget, ösztöndíjakat adtak neki. Egyik életírója azt jegyzi föl, hogy azért nevelték őt katolikus gyermek gyanánt, mert a piaristáknál csak katolikus vallású tanulók kaphattak ösztön­díjakat. Ő maga abban a hitben volt, hogy katolikus és mint ilyen, buzgón gyónt, áldo­zott, ministrált és csak amikor megnősült s okmányaira szüksége lett, java férfikorában, 1891-ben tudta meg, hogy református. Akkor kijelentette, hogy noha egész életében katoli­kusnak hitte magát, apja vallásából nem tér ki. A szabadságharc eseményei itt találták őt Vácon./ A tizenötéves ifjú félős kíváncsiságával nézte az utca mozgalmas képeit: január Г-én Görgei rongyos honvédéinek szomorú elvo­nulását, április 10-én a vert osztrák csapatok

Next

/
Thumbnails
Contents