Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
XV. Váci születésű művészek
ТА Szóljunk itt néhány szót városunk legrégibb iparművészeiről, az ötvösökről. A magyar urak fényűzése ősi pompa* szeretetükben gyökerezett és a testen, ruházaton, fegyverzeten, házi felszerelésben használt ékszerek szépségében, drágaságában és bőségében nyilvánult. Ez a művészi iparág az ország minden részében elterjedt volt, mert a vele foglalkozóknak megélhetést biztosított. Városunkban nagyon korán gyakorolták, mert már a garamszentbenedeki apátságnak 17'04- ben kelt alapító levele megemlékezik egy Neskő nevű váci ötvösről. A legrégibb váci céh, melyről tudomásunk van, az ötvösöké. Előkelő, gazdag céhnek kellett lennie, mert pazar kiállítású szerkönyvet festetett János mesterrel, Ilsvai Miklós püspök illuminátorá* val. Az ívrétű pergamentkézirat díszes cím* lapján Szt. Elegynek (Eligius*nak), az ötvösök védőszentjének, miniaturképe látható és felső jobbsarkában a festőművész neve mellett a két első szám fölcserélésével (4123) az 1423 évszám olvasható. A XVI. század derekán Vác török megszállás alá került és lakosságának iparos része magyar területre vándorolt, hogy mestersége folytatásával ott biztosítsa megélhetését. A XVII. században két Váczi nevű ötvössel találkozunk. Ezek Vááczy György esztergomi eötvösmester (1603) és Váczy Ötvös István kassai ötvöslegény (1654). Minthogy a vezetéknév többnyire a származáshelyet jelöli és Vácon az ötvösművesség mindenkor kedvelt, elterjedt foglalkozás volt, valószínűnek kell tartanunk, hogy Vácon ringatták apáik bölcsőjét. A XVIII. századból egy Trichterer József nevű ötvösről van följegyzés a bécsi ipartestület (Genossenschaft der Juweliere, Gold- und Silberarbeiter) céhkönyvében: Vácból 1Г41 január 6-án belép Wurmser mesternél. A váci ötvös céh a XIX. század elején még fennállott, amit hitelesítő bélyege, — a város címerét is jelentő — Szűz Mária a gyermek Jézussal igazol. Ez a bélyeg van a Nagytemplomunk használatában levő ama csinos kidolgozású ezüstkelyhen is, melyet Bodonyi Sándor nagyprépost ajándékozott a nagypréposti kápolnának. (A talpának belső oldalán olvasható ez a felirat értesít erről: Alexander Bodonyi donavit pro Capella domes. praep. major. Vacii. anno 1802.) A hitelesítő bélyeg mellett egy másik bélyeg J és S betűket tüntet föl. A készítő művész, Joseph Stenzl nevének kezdőbetűi ezek. Stenzl (Stenzell) József ötvös kilétét Mihalik Sándor állapította meg. A budai városi ta* nács 1810 (a jegyzőkönyvben tévesen 1809) január 8-án tárgyalja Joseph Stenzl Silberarbeiter beadványát, melyben a budai ötvös* céh nyilatkozatára felel s amellyel a mesterjog megadását kéri. A tanács teljesíti kérelmét, mert: a kérelmező budai polgár fia, morális karaktere ellen a budai ötvös*céh kifogást nem tett, az ezüstművességet rendesen tanulta és ezt a művészetet Püspök-Vác városában már több éven át űzte.
