Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
IX. Az újjűépítés kezdete (Berkes András és az Althannok kora, 1686 - 1756)
88 VÁC TÖRTÉNETE vábbá a piaristák, domonkosok és ferencrendiek kolostorának fél-fél borjút küldtek ajándékba. Látnivaló ebből egyszersmind az is, hogy dicső eleink megbecsülték a műveltség terjesztésére, a vallásos szellem ápolására és a gyermekek tanítására hivatott szerzetesi rendházakat. Eleinte a piaristák is lelkészkedéssel foglalkoztak, de ez alól csakhamar fölmentette őket a püspök, hogy kizárólag a tanítás ügyével foglalkozzanak. 1717-ben 230 tanulójuk volt a négy osztályú gimnáziumban, melyet 1733-ban hat osztályúra emeltek föl és bölcsészeti tanfolyammal egészítettek ki. A város termékeny vidéke a lakosságot A piaristák templomának bejárata. (Fibry Dezső írónrajza.) földművelésre utalta. Nógrád megye legnagyobb része ide szállította gabonáját. (Az 1715 évi összeírásból tudjuk, hogy a szécsényi járás népe néha egy imperialis tallérért, de legtöbbször egy forintért adta el Vácon a köblét.) Noha a dunai út is megkönnyítette a termények szállítását, a város kereskedelme még sem tudott kifejlődni, mert a bécsi kormány kapzsisága tönkretette az országot leigázó intézkedéseivel a XVI. század gazdasági életét, nagyhírű bor és gyümölcstermelését és virágzó állattenyésztését. Jóllehet még fennállott Vác híres harmincada, de nem voltak Oszmán bégek, akik megvédelmezték volna a magyar érdekeket. A lakosság tevékenysége azonban nem merült ki a földművelésben és állattenyésztésben, hanem különösen ipari foglalkozásokban nyert kielégülést. Vác a két szabad királyi város (t. i. Buda és Pest) után
