Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
IX. Az újjűépítés kezdete (Berkes András és az Althannok kora, 1686 - 1756)
IX. AZ ÚJJÁÉPÍTÉS KEZDETE 85 és pásztor, mi pedig fiai és juhai vagyunk, méltóztassék velünk parancsolni és rendelkezni, amint Kegyelmes Urunknak tetszik. A város gyarapodását és a szegény nép előmenetelét szívén viselő főpap a megajánlott 6000 forint évi bér helyett ismét 5000 forintért adta bérbe a városnak a királyi haszonvételeket. Szívesen támogatta a városi hatóságot — már egy évtizeddel előbb — abban a törekvésében, hogy régi szabadalmait igazoló okiratait Bécsben és Pozsonyban megkeresse. 1756 elején nagyon elhatalmasodott rajta régi gyomorbaja, melynek gyógyítása végett, Mária Terézia tanácsára, Bécsbe ment. Kérelmére a királyasszony segédpüspökévé nevezte ki gróf Migazzi Kristóf fölszentelt püspököt, aki, mint utóda a váci püspöki székben, majd aranybetűkkel fogja beírni nevét városunk változatos történetébe. Minthogy Bécs hírneves orvosai sem találtak gyógyírt hosszantartó betegségére, még az év június 6-án 54 éves korában befejezte áldásos életét. Hült tetemét Vácra hozták és előbb a Rókus-kápolna mellett temették el, majd a székesegyház sírboltjába helyezték. A dicső emlékű Althannok és elődeik Vác láíóképe a XVIII. század elején. (Bécsben a cs. és kir. hadi levéltárban őrzött ily című tusrajz után : Vué, Et Prospect de la Ville de Waitzen Eveché etc. 1739.) példáiból látjuk, hogy mennyire összeforrott püspöki működésük a város történelmével. Nem a jogaihoz ragaszkodó földesúr és a robotolni tartozó jobbágy közti viszony volt a püspök és a város lakói között, hanem a jó atya féltő gondoskodása és a szerető gyermek hálaérzelme volt köztük az összekötő kapocs. Ebben az időben nagyon gyér volt még a város népessége. Az 1715 évi összeíráskor 141 család lakta Vácot, Kisvácon pedig 43 háztartás volt. Hogyha átlag öt tagból állónak vesszük ezt az összesen 184 számból álló családot, akkor az egész város lakossága még az ezret sem haladta meg. Újabb települőkkel folyton szaporodott a lélekszám úgy, hogy 1740-ben elérte a 4000-et. Ez évi augusztus 14-én azonban kiütött a döghalál, mely 1741 február 5-ig pusztított és a lakosság számát megtizedelte. 385 ember halt meg, de a vallásos lelkületű váciak nem vesztették el Istenbe vetett bizalmukat és bűneiket megbánva, kérték a Mindenhatót, hogy távoztassa el tőlük a hirtelen halál gyászthozó pallosát, Szt. Rókus, mint a döghalál elleni pártfogó tiszteletére közadakozásból kápolnát építettek s a városok bírái és tanácsosai szent mise közben ünnepies eskütétellel fogadalmi ünneppé tették a védőszent napját. A hitélet terén a vallásos buzgalom a felekezeti türelmetlenséggel párosult. Templomokat és kápolnákat emeltek, de a protestánsokat ül-
