Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
IX. Az újjűépítés kezdete (Berkes András és az Althannok kora, 1686 - 1756)
VAC TÖRTÉNETE 82 fejtett ki országos ügyekben is. Az 1722—23 évi országgyűlésen síkra szállt egyháza érdekeinek védelmére. Az 1723 évi június 5-i gyűlésen erélyesen felszólalt, hogy a dézsmák haszonbérbeadásának jogát az egyház részére fenntartsák. Mint az 1715 évi 30. te. értelmében kiküldött országos vallásügyi választmány tagja óvást emelt az egyház érdekeit sértő igyekezetek ellen. 1729 március 29-én 63 éves korában fejezte be földi pályáját az apostoli buzgalmú férfiú, akinek neve kitörölhetetlenül van beírva városunk és egyházmegyénk történetébe. Vétenénk a történelmi igazságszolgáltatás ellen, ha le nem rónánk az elismerés és hála adóját gróf Kollonics püspökünk iránt. A már magyar honosságot nyert, cseh családból származó főpap a hírhedt Kollonics érsek unokaöccse volt és mint esztergomi kanonok jutott a váci püspöki székbe. Több üdvös rendeletet adott ki a város igazgatására és néhány hasznos szerződést kötött a város felvirágoztatása és szépítése érdekében, három városkaput állíttatott, a városból kitelepített reformátusok számára külön községet (Kisvácot) jelölt ki, két kanonoki stallumot alapított stb. A város iránt táplált nagy jóindulatának megható bizonyítékát szolgáltatta azzal a szép szándékával, hogy Vácnak a török uralom előtt élvezett szabadalmait és kiváltságait meg akarta újítani. A tanács élhetetlenségén múlott, hogy a város nem jutott a Géza király által adományozott és utódai által megerősített szabadalmak és mentességek birtokába. (A jegyzőkönyvi följegyzések szerint azért nem valósult meg Kollonics püspöknek ez a város felvirágoztatására irányuló terve, mert a kancelláriától követelt 2500 forint díj lefizetését a városi tanács megtagadta.) Hiába volt II. Rákóczi Ferenc szabadságharca, hiába hódoltak be a kurucok, hiába fogadta el a nemzet az uralkodóház leányágának örökösödési jogát, III. Károly alkotmányellenesen uralkodott. Nem hívott össze többé országgyűlést, mikor meghalt a nádor, a vejét, Ferenc lotharingiai herceget, nevezte ki Magyarország helytartójának, idegen származású egyéneket nevezett ki magyar püspököknek, hogy ezek a dús javadalom által lekötelezve, magyarellenes politikájukkal engedelmes eszközei legyenek a kormánynak. De az isteni Gondviselés kifürkészhetlen kegyelme a rossz szándékú cselekedetet is az ország javára fordította. Olyan főpapokat adott Vácnak, akik nem hogy a maguk engedélyezett céljaira fordították volna az egyházmegye nagy jövedelmét, hanem még egyéb javadalmaik fölöslegével is Vác egyházi és kulturális intézményeit gyarapították. Már gróf Leslie Vilmos püspök jó indulattal volt a város iránt, de rövid ideig tartott váci működése alatt nem fejthetett ki nagyobb arányú tevékenységet. A Laibachba áthelyezett püspök emlékét Vácon a városnak ajándékozott derecskéi irtványrét őrzi. A szintén III. Károly által kinevezett két Althann Vác legnagyobb püspökei sorában foglal méltó helyet. Mihály Frigyes gróf volt az első és nagyobb. Bíboros és nápolyi alkirály volt. Minthogy őt politikai megbízatásai Rómába, majd Nápolyba szólították, a váci egyházmegye kormányzását Berkes András nagyprépostra bízta, de mikor Berkes 1729-ben meghalt, nyomban leköszönt a nápolyi alkirályságról és székvárosába sietett. Első dolga volt számba venni a város lakosságát. Osszeiratta házak szerint és térképet készíttetett. Az egy híján 300 lakóház kétharmadát — 196-ot — az 1731 évi óriás tűzvész elpusztította. 1737 április havában ismét tűz ütött ki és 32 ház égett le. A jólelkű püspök személyesen vett részt az oltási munkálatokban, elengedte a kárvallottak adóját és anyagszerek ajándékozásával segítette őket az újraépítésben. Az építkezésre ő maga is példát mutatott, ő emeltette a Vörösháznak nevezett gazdasági épületet és székházával szemben szeminárium számára az irgalmasok mai házát, ő rakatta le az új püspöki palota alapját és az emeletes pincét. О indította meg Vác kultúráját a püspöki könyvtár megalapítása által és az első volt, aki lépéseket tett a Corvinák visszaszerzésére. A váci püspöki szentszék fölállítását is ő szorgalmazta s amikor megkapta, utasította, hogy Pest és Szeged városok plébániáit az egyházmegye részére visszaszerezzék. A vallásuk gyakorlásában korlátozott protestánsok a királyhoz fordultak. III. Károly rendeleté ellen Althann Pest vármegye közgyűlésén tiltakozott és az apostoli szentszékhez föllebbezett. E miatt Bécsbe idézték, de ő nem ment, amiért püspöki javait zár alá vették. Mikor a javakat lefoglaló bizottság megjelent
