Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
Előszó - Előszó
ELŐSZÓ Az embernek veleszületett érzése, hogy érdeklődik a múltja iránt. Tudni szeretné származását, ismerni akarja szülőhelyének történetét. A múlton épül fel a jelen, mely viszont a jövő alapja. A jelent csakis a múlttal való érintkezés alapján lehet megismernünk és megértenünk, világos képet csak a kettő egybevetéséből kaphatunk. Miként azonban szüleinket is csak akkor szeretjük, ha igazában ismerjük őket, ha hevítette lelkünket a jóságos anya szerető szívének melege, ha éreztük, élveztük a gondos atya jótéteményeit, akként a szülőföld iránt táplált vonzalmunk is csak akkor válik erőssé, ha megtanuljuk történetét, ha tudjuk, hogy honfivér áztatta minden rögét. Isten oltotta belénk a szülők és hazánk iránt táplált szent érzelmeket, melyek egyike az emberi faj fenntartója és a család szilárd alapja, a másik a hazaszeretet, a nemzet legfőbb erénye és az állam legnagyobb ereje. Szeretjük szüleinket, mert életünk minden örömét tőlük vettük, szeretjük magyar hazánkat, mert vérrel szereztük és vérrel tartottuk meg, szeretjük, mert kívüle nincsen számunkra hely, szeretjük, mert itt ringatták bölcsőnket és itt fog domborulni sírunk, de szeretnünk kell mindenek felett azért, mert tudjuk, hogy a múlt megbecsüléséből fakad és erősödik hitünk a jövő iránt. Városunk történetének minden korszaka kapcsolatos az országos eseményekkel. Vác múltja Magyarország kicsiny, de hű tükre. Ecv e" edéven át mindenkor részese volt az orv-ц pújának-bajának. Püspökeink élete ne ncsak a .város történetébe szövődik bele, hanem vezető szerepük által az országos események sodrába is belekerül. Többször időztek falai között koronás uralkodók és sokszor intézték itt a haza sorsát országgyűléssel, zsinattal és béketanácskozásokkal. Küzdelmek és szenvedések gyakran töltik be évlapjait: ágyúk dörgése és puskák ropogása sokszor szolt bele történetébe, az erdőbe borított Naszál alján sok hősi vér folyt el, nem egyszer pusztította árvíz, tüzveszedelem, tizedelte a árvány, tornyosultak egén a megsemmisülés sötét felhői, megtépázták viharok; de élvezte az aranyos napfény termékenyítő melegét is a béke áldásos napjaiban : Báthori és Migazzi püspökök fényes korszakának emléke ma is él a hálás utódok szívében. Történetünk könyvét lapozgatva, feltorlódik lelkűnkben ősi városunk minden szép és szomorú emléke : megelevenednek a hősiesség és elszántság, az akarat és ész küzdelmei, átrezgi szívünk húrjait a fájdalom és szenvedés, a tehetetlenség és kétségbeesés érzelmei, látjuk benne azt, ami felemel és lelkesít, ami a jelen és jövő küzdelmeinkben buzdít, bátorít, arra tanít, hogy bízzunk a magunk erejében és az isteni Gondviselésben. Amidőn fájó büszkeséggel merengünk városunk múltjának dicső emlékein, rendíthetetlen hittel vetjük reményünket szebb jövőjébe, amelyért ezzel a szent meggyőződéssel dolgozunk. Hazánk Nagyasszonya, városunk égi Patrőnája és Boldog Vác remete könyörögjetek áldást munkánkra!
