Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XI. A XVIII. század vége (1786 - 1800)
VÁC TÖRTÉNETE 112 temért, melyet nem tudtak ugyan megszerezni, de mégis a legnagyobb elismeréssel kell hódolnunk erős hitükért, konok akaratukért és fáradságot nem ismerő áldozatkészségükért, mellyel fölvették a versenyt nagyobb és hatalmasabb városok ellenében. A századvég közművelődése nagy visszaesést mutat Migazzi magas kultúr-korához képest a virágzó iskolák megszűnése és a szerzetes rendek eltávolítása miatt. A háborús viszonyok és úrbéri állapotok a nép elszegényedését vonták maguk után. A hadiszállítások csak az iparnak és kereskedelemnek kedveztek. Vác kereskedelme a XVIII. században a görögöknek nevezett macedónok kezében volt. Önállóan szervezkedtek és nem tartoztak a városi tanács joghatósága alá. A püspökök mint földesurak külön szerződést kötöttek velük és saját oltalmuk alá helyezték. Görögkeleti vallásuk gyakorlatára csak 1784-ban kaptak engedelmet. 1793-ban közel százra rúgott a számuk. Nemcsak a város leggazdagabb polgárai, hanem szorgalmas, vallásos, hazafias érzésű, áldozatkész emberek voltak. A mondott évben építettek templomot és több magyar nyelvű imádságos könyvet adtak ki Vácon,
