Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XI. A XVIII. század vége (1786 - 1800)
104 VAC TÖRTÉNETE II. József. (Egykorú metszet.) németül, hogy: hát mit akarna ? Erre a bíró azt válaszolta, hogy lenne tekintettel a község iránt. Ezután a császár az előtte állóknak csak ennyit mondott: Salveant és kocsiba ült. A kövezetre érve megállította a lovakat és a város épületeit nézegette. A szállásháznál ismét megállította a lovakat, kiszállt és gróf Almásy altábornagy kalauzolása mellett megtekintette, mire újból kocsiba ült és elhajtatott. Nem telt bele egy esztendő, 1785 június 17-én, megjelentek a királyi biztosok és birtokba vették a domonkosok, a piaristák, az angolkisasszonyok és a Tereziánum épületét, melyeket kincstári épületeknek jelentettek ki. Először a domonkosokat kényszerítették templomuk és rendházuk elhagyására. Kicsi szobáikba a piaristákat helyezték, mert az 6 házukat kórháznak alakították át. A többi kincstári épületet a kitörőben levő török háború miatt kaszárnyáknak alakították át. Ettől kezdve szakadt a város nyakába a katonai terhek nyomasztó súlya. Ekkor vették át a kamarai megbízottak a püspöki javakat, melyek ez évi június végéig még Migazzit illették. Október 7-én küldte ki a kamara Anchely János helytartótanácsi fogalmazót biztosnak, aki három hónap múlva — 1786 január 1-én — prefektusnak lépett elő és ebben a minőségben a város megrontására törekedett. Anchely felfújt gőgjében mindenáron meg akarta alázni a város vezetőségét, melynek sok borsot tört az orra alá: parasztoknak, gazembereknek nevezte, olyan intézkedéseket tett, melyekkel sértette a város érdekeit és megkárositotta a lakosságot. így önkényesen osztotta föl a házhelyeket, nem engedte meg a faizást, szokásjog ellenére választás nélkül nevezte ki a bírót könyörtelen volt a püspöki jövedelmek behajtásában stb. Mikor Splényi püspök halála után ismét a kamara lett a földesúr, még inkább éreztette hatalmát. Elvette földjeit a várostól és idegeneknek adta, eltiltotta a makkoltatást, tüzelőfát pénzért sem adott, a fakereskedést nem engedte, a tanácsot állandóan szidta, gyalázta, becsmérelte. A vérig sértett két tanács végre is jogorvoslatért folyamodott hatalmi túlkapásai ellen és 22 pontra terjedő vádiratot nyújtott be a vármegyéhez, panasszal fordult a kamarához, a helytartó tanácshoz, sőt küldöttséget is menesztett Pestre a nádorhoz és Bécsbe az uralkodóhoz. Ebben az áldatlan küzdelemben, melyet a tanács Anchely ellen folytatott, a város maradt alul, mert a prefektus a királyi dorgálások után is megmaradt állásában. Csak 1803 május 1-én szűnt meg rosszra fordított hatalma, amikor a kamara felfüggesztette őt hivatalától. Végzete utolérte őt, mert Karcsú Antal följegyzése szerint nagy szegénységben, férgektől gyötörve halt meg. A jobbágyok sorsa a földesurak önkényétől függött, mert ezek egyoldalúlag állapították meg jogaikat és kötelezettségeiket. Mária Terézia az úrbéri viszonyokat 1767-ben a törvényhozás mellőzésével rendelet utján szabályozta. Ez az
