Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
X. Migazzi kora (1756 - 1800)
96 VAc MÚLTJA ÉS JELENE visszaérkezőket a katonaság és a nép kitörő örömrivalgással fogadta. Szeptember 1-én reggeli 6 órakor a repülőhídon át a szentendrei póstaúton tértek vissza. Migazzi a királylátogatás fényes napjai után sem szűnt meg székvárosát csinosítani és lakosságának gyarapításáról, jólétéről gondoskodni. Újjáépítette a szemináriumot, kórházat gos adón kívül fizetni kellett a földesúri kilencedet, a papi tizedet, továbbá évi 4 forintot, 1 ludat, 2 kakast, 20 tojást és 1 itce vajat; szolgáltatni kellett végül a megfelelő robotot, melyet azonban meg lehetett váltani.) Minthogy bírói ítélet következtében a város jelentékeny földterületet volt kénytelen Duka községnek átadni, Migazzi átengedett a városnak a szőri erdőkből egy csapást rétnek, a kosdi és rádi utak mellett (a mostani külső kaszárnya helyét) mintegy másfél holdat adott városi majornak, a székesegyháztéri és nagypiaci pincéket pedig 500 forintért a város tulajdonába bocsátotta. A szőlők közt komlóskertet jelölt ki és 9000 gyökeret ültetett. A gyermekeknek is biztosított keresetforrást, pamutfonal-készítésre fogta őket. Atyai gondoskodása kiterjedt a állított és kápolnákat emelt, a maga kényelmére pedig nyári lakot építtetett Verőcén egy lombos völgykatlanban, amely Althann vadaskertje volt. Hogy növelje a lakosság számát, földműveseket és szőlőmunkásokat telepített Vácra. Ingyen jobbágytelket, (épületfát, szőlővesszőt és vetőmagot) adott nekik és három évi adómentességet biztosított. (A három év elteltével az orszáváros közigazgatására is. Segédpüspökével szabályrendeletet készíttetett és a tanácsot maga elé rendelve pontról-pontra ismertette a magisztrátus és Vác püspöki város reformjait illető Statútumokat. Korszakosak azok az alkotásai is, melyek a hazai közoktatás terén hagynak maradandó nyomokat. A török ellen folytatott másfélszázados küzdelem az ország nemzetalkotó nemességét anyagilag tönkretette. Az előkelőbb állások és hivatalok betöltésére nem volt elég a születés, nevelés is kellett hozzá. A neveltetés és iskoláztatás pedig sokba került. Ezért Migazzi még 1762-ben egy nevelőintézetet állított föl a szegény nemes ifjak részére (Collegium pauperum nobilium). Céljaira egy püspök-uradalmi épületet alakíttatott át és vezetését a piaristákra Migazzi Oldja az Esztertjázy-utca végén. (Erdösy Rezső fényképfölvétele 1887-ben.)