Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)

IX. Az újjűépítés kezdete (Berkes András és az Althannok kora, 1686 - 1756)

IX. AZ ÚJJÁÉPÍTÉS KEZDETE 81 csen, Váchoz többen kétszáznál nem érkezvén, — azok is a budai megholt praesidiáriusok completatiójára. Egy másik — július 30-án kelt — levele szerint: a váci processu ban a mel­lette lévő hadak közzül szükséges assistentiát rendelvén, Szemere Lászlót delegálta az natu­­rálék administráltatására. Július 15-én Beniczky Gáspár arról értesíti a fejedelmet, hogy a Ne­mes Compania sójával Décsey Jászberényben várja a pozsonyi zsidókat, akik a kivánt por­tékát hozzák, de a Vácra elibük küldött embe­rét a németek megárestálták (elfogták.) Ebben az időben kapta a fejedelem Török András je­lentését, hogy: az losonci és szécséni német feltakarodott s annak egy része Váchoz, az vad­kerti Veteránival Szobnál által a Dunán. A romhányi ütközet megpecsételte a sza­badságharc sorsát. A kurucok táborát tizedelte a pestis és a hűtlen elhagyások, a császáriak egymásután foglalták el Dunántúlt, Érsekújvárt, Sárospatakot, Egert és a többi várakat, a köz­nyomor és elégedetlenség mindjobban terjedt s mialatt Rákóczi Lengyelországban külföldi segít­ségért járt, Károlyi Sándor idehaza megkötötte a szatmári békét. A folytonos csatazajban megakadt a város és egyházmegye újjáépítésének munkája. 1708 december 1-én ugyan Kollonics (Kollonitz) Zsig­­mond személyében új püspököt kapott az egy­házmegye, melyet továbbra is Berkes nagy­prépost kormányzott, mert Kollonics a zavaros állapotok miatt nem mert eljönni Vácra, pedig Vác a császáriak kezén volt, amiért a Rákóczi­hoz ragaszkodó Berkesnek Egerből kellett in­tézni a váci megye ügyeit. Terhére is esett ez az állapot és 1707 augusztusában vissza akart költözni Vácra. Mikor ennek híre futott, gya­núba vették: Már nem tudom soha, kell-é pap­nak hinni? — írja gróf Bercsényi Miklós a fejedelemnek, — hallom mindenét Vácra hor­­datja Berkes uram, de egy órával előbb az be­rekre vitetem ő Kegyelmét! Egerbűl datáljon, nem Vácrúl, mert látom hamis pap az, kinek felesége nincsen s mégis cselédjét óhajtja. Pas­tores animarum, — s maga hitinek farkasa. A sors iróniája, hogy néhány hónappal később — december 18-án — Keresztély Ágost esztergomi érsek épen politikai magatartása miatt megfosz­totta őt egyházi méltóságától. Gróf Kollonics Zsigmondi váci bíboros piispöU és bécsi érsek. (Brüggen I. V. metszete.) A szatmári béke után — 1711-ben — szék­városába jött mind a két főpap és közös aka­rattal rendezgette az egyházmegye ügyeit. Kol­lonics azonban rövidesen bécsi püspök lett, utóda gróf Leslie Vilmos pedig alig egy évig ült a püspöki székben és így az egyházmegye kor­mányzásának gondjai Berkest terhelték. О volt segítőtársa és helyettese az 1718 január 4-én püspökké nevezett gróf Althann Mihály Frigyes­nek is, aki mint római szenszéki követ, majd nápolyi alkirály, Olaszországban lakott. Berkes lelkes előmozdítója volt a szeminárium fölállí­tásának és a ferencrendiek Vácra telepítésének. A kegyesrendiek betelepítése egyenesen az ő áldozatkészségének eredménye és érdeme. Ő adott nekik helyet a saját lakóházában, melyet halála után tulajdonukba bocsátott. Nagyarányú egyházkormányzati működése mellett időt sza­kított világi ügyeinek végzésére is, szorgalma­san részt vett mint a hétszemélyes tábla (Kúria) bírája a tanácsüléseken és nagytevékenységet

Next

/
Thumbnails
Contents